Ha pont a születésnapomra esik egy távolabbi rokon temetése akkor mit tegyek?

Mivel gondolkodsz rajta, nem kell ott lenned. Nem érdekel a dolog.

Temetés csak egyszer van, szülinap nem. De a halottnak persze mindegy.

Tényleg ennyire megvisel az utószülinap?

"Nagynénèm pont aznap halt meg, mikor az unokája 7. születésnapja volt, de a 7-es nézeteit követve akkor sose tartsák meg a gyerek születésnapját, mert az halálévforduló..."

Igen, pont ezt mondtam -.-

a halál napja, vagy a temetés napja,az pont ugyanaz, mint az évforduló, főleg évekkel később. Úgy van, nagyon jól tudsz szöveget értelmezni. (NEM, IRÓNIA, ha esetleg ezt sem értetted).

# 4

Ne haragudj, ez azért ez mégiscsak abszurd. Mert most vagy az van, hogy a férjedet meg sem rendítette az édesapja halála, amit nehezen hiszek el. Vagy pedig végigszínlelt és végigjópofizott egy ünnepséget, mert ez volt feléje az elvárás, amit szintén szeretnék nem elhinni - de a kettő közül vagy így volt, vagy úgy volt, és a kettő közül akárhogy is volt, nem jól volt.

Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de ha már így nyilvánosságra hoztad, akkor ne csodálkozz azon, hogy ezzel a khm... nem is tudom mivel (mert annyira abszurd, hogy még szó sincs rá) többen nem tudnak mit kezdeni.

15, milyen ünnepségről beszélsz? Eljött az anyukám, a húgom, mint keresztszülő, hoztak néhány apróságot és megettünk némi süteményt... ez nem egy egész napos buli.

Egy évig ápoltam az apósomat, pontosan tudtuk, hogy sajnos be fog következni... nem gondolom, hogy rossz ember vagyok, én, a férjem vagy akár az anyósom, csak mert egy órát képesek voltunk aznap nem zokogni, hanem örülni a gyereknek...

Áruld már el, ha mondjuk az apósom halála napján szülök, azért joga lett volna boldognak lenni a férjemnek? Vagy azt se illett volna?

Meghalt szegény hajnalban, délelőtt futkostam háziorvos, ántsz-engedély, temetkezés... anyóst gyászruhaboltba vinni, ruhát vinni a patológiára... hát bocsánat, hogy mindezek után képes voltam délután azért arra, hogy adjak kép puszit a gyereknek. És a férjemet nem kellett erre kötelezni. képzeld, magától örült a gyereke születésnapjának.

Lepereg rólam az ítélkezésetek, mert ti azért is képesek vagytok lepontozni, hogy magamra vállaltam az ápolást. CSak tudjátok, jobb életem van 20 éves házassággal, jó kapcsolatban az anyósommal, míg a többség állandóan itt ekézi a volt férjét meg az anyósát... ezek után szerintetek hol érdekel, ki mit gondol?