Ti csak azoknak an emnereknek szoktatok köszönni, akit személyesen ismertek, vagy esetleg azoknak is, akit látásból ismertek?

Akit látásból ismerek csak, azoknak csak az alábbi esetben köszönök:

- buszvezető elsőajtós busz esetén

- bolti dolgozó, ahova épp bementem vásárolni és a segítségét kérem vagy nála fizetek

- postai, banki, hivatali... stb. dolgozó, akinél épp intézem az ügyem

- abban a lépcsőházban lakik, amelyikben én, és épp találkozunk az utcán, a lépcsőházban...

De pl. nem zavarok meg senkit, ha éppen látom, hogy társasággal van mondjuk az utcán, a buszon, ha rohan vagy ha épp én rohanok, nem kiabálok át az út túloldalára, nem tolakodok át a tömegen, ha észrevettem, függetlenül attól, hogy a másik fél észrevett-e (esetleg, ha mindketten észrevettük egymást, egy fejbiccentéssel jelezzük).

Mindig jobb, ha ismeretlennek is köszön az ember, mintha egy ismerősnek nem köszön.

Éppen ezért szoktam a látásból ismerősöknek is köszönni, mert rengetegszer van, hogy én nem tudom, hogy honnan ismerem, de a másik számára ez egy fontos ismeretség. Például valaki egyike volt azoknak, akiknek valamikor valamilyen ügyét intéztem, neki ez egy életre szóló segítség volt akkor, nekem meg a rutinmunkám része.

Meg hát az én koromban már a memória sem a régi... Úgyhogy én inkább köszönök.