Magyarországon a 70-es,80-as években hogyan viszonyultak az emberek a vécézéshez/szellentéshez? Cikibb volt, mint manapság vagy nem?

Vécézéshez milyen értelemben gondolod a viszonyulást? Akkor is s-artak az emberek. Meglepö? Társaságban f-ngás akkor is parasztság volt. Most is az. Mi a kérdésed?

Ha menni kell, hát menni kell. Illem vagy sem, te sem bírnád ki hazáig, normális párkapcsolatban meg ez nem probléma.

Én pl egyszer cserkész táborban voltam, egy nagy réten sátoroztunk, de közel volt egy nagyobb falusi épület is, mert a rét valami focipálya féleség volt. A gond csak az volt, hogy a nagy épületet, amiben a WC-k voltak, végig zárva tartották. Viszont a rét szélén két nagy kuka közé ácsoltak egy amolyan pottyantós budit, latrinát ha úgy tetszik, és oda kellett eljárni akinek kellett. Viszont ott mindenki látta, hogy a WC-re vonulsz, odavágott a nap is - nem békebeli árnyékszék volt - valamint a közeli sátrakban az esetleges hanghatásokat is hallhatták volna, csendesebb szélcsendes időben talán még távolabb is... Így aztán próbáltam visszatartani a WC-zést ameddig csak lehetett, 3 napig bírtam. Akkor aztán elhatároztam hogy elvonulok a a bokrok közé, amik a focipálya mögötti kerítés túloldalán húzódotak. Szerencsére volt egy nagy kutyák által kitágított luk a kerítésen, meg csapás is, így át tudtam mászni a bokrok közzé. Egy kis alumínium kemping széket vittem magammal, amit előzőleg átalakítottam a sátram rejtekében: levágtam róla ollóval a vásznat, és a helyére két erős madzagot kötöttem két oldalt, így rá lehetett kényelmesen ülni anélkül hogy szétnyilt volna az alumínium csőváz. Így trónoltam lélegzet visszafolytva a bokrok között, nehogy valaki - vagy valami - észrevegyen az nyáresti szürkületben. Szerencsésen megkönyebbültem a 3 napig tartó székletvisszatartás után, viszont amikor lenéztem magam alá észrevettem a magammal vitt zseblámpa fényénél, hogy a székhez tartozó alumíniumcső merevítést kakáltam telibe. Sajnos annyi WC papírom már nem volt, hogy azzal törölgettem volna, viszont észrevettem a kerítésen egy oda kiterített pólót, azt levéve azzal töröltem meg az alkalmi árnyékszékemet, majd szépen visszatettem oda, ahol volt. Másnap aztán focimeccset rendeztek a cserkésztáborban, és láttam ám hogy a táborvezető leveszi a kerítésről a frissen mosott(nak hitt) és megszáradt fehér pólóját, amit magára is húzott, nem véve észre hogy azon hátul bizony egy nagy barna folt éktelenkedik, ráadásul éppen a belső oldalra esett az elszineződést okozó fekália.