Testi hibás embertől megkérdezzük-e hogy mi történt vele, vagy tegyünk -e úgy mintha nem látnánk semmit? Várjuk meg, hogy Ő beszéljen róla ha akar?

Nem tudom, szerintem őket kéne megkérdezni. Szerintem nem venné tolakodásnak, hiszen valószínűleg már ezerszer megkérdezték és megszokhatta.

Mondjuk normál emberekkel se úgy nyitsz, hogy "te miért vagy ilyen csúnya?" :D

Nekem konkrétan egy krónikus betegségen van, ami első ránézése nem nyilvánvaló.

Mivel régen sokáig voltam vele kórházban fiatalkoromban, több műtéten, stb. átestem, sok rokon, családi ismerős tud a betegségemről.

Sok távolabbi ismerősnek pl szerintem kb. ennyi az összes információja rólam, hogy beteg vagyok.

Amikor családi összejöveteleken vagyunk, semmit sem gyűlölök jobban, minthogy köszönés után egyből az egészségi állapotom felől érdeklődnek.

Persze tök más lenne, ha dumálnánk egy fél óráig, és utána, miután az életem többi dolgáról is szó esett, megkérdezné, hogy "hallottam, hogy régebben beteg voltál, most nagyon jó szinben vagy. Jól vagy?"

Ekkor kifejezetten örülnék a kérdésnek. A legfontosabb az ilyen esetekben, hogy az ember nem azonos a betegségével.

Csak őszintén!

Ha már valakinek eszébe jut, hogy vajon, mi baja lehet, akkor jobb, ha megkérdezi, mert úgyis látszik az arcán, hogy gondolkodik.

A másik meg magától nem akarja mindenkinek a képébe mondani, hogy vigyázzatok, mert én voltam elég hülye, és fejest ugrottam egy víz nélküli úszómedencébe, és kitörtem a nyakam.

Ha pl. a Schmidt Máriával találkoznék, biztos megkérdezném tőle, hogy mi van a szemével, és hogy melyikkel lát igazából.