Kell irjak a matek tanár és a filozofia tanárnőnek egy búcsú beszédet, de nincs ötletem. Segitene valaki?

Legyen valami megszólítás: Kedves Tanárnő, Tanár Úr!

Írjál valami blablát, közhelyet, hogy eltelt négy év együtt. Emlékszel, amikor 4 éve még megszeppent kiskamaszként álltatok itt, és mennyire tartottatok a matektól. Azóta mennyi minden történt. Pár emlékezetesebb órai történetet szőj bele a sztoriba.

Írd bele, mennyit köszönhettek neki. Mindenféle f..szságot, hogy megtanított sok praktikus dolgot, kamatot számolni meg ilyeneket, de emellett sok emberi dolgot is köszönhettek neki. Igazságos volt, szigorú, jófej, meg humoros blabla. Mennyi versenyen segített, osztálykiránduláson, iskolai buliban mit csinált stb.

Na, azóta mindenki jól felnőtt, itt álltok már felnőttként, és a rossz emlékek, a sok tanulás is megszépül utólag. Mindent nagyon köszöntök, és kívánjatok neki sok szép évet ezen a pályán.

Én biztos kicsit utánanéznék Phütegorasznak, meg a phütagóreusoknak.

Ők az egyik első filozófus/filozófus banda és természetesen a matematikai érdemeiket sem lehet elfelejteni. (De ugyanígy megemlítheted Descartes-ot, akinek pl a koordináta rendszert köszönhetjük, vagy Pascalt, aki a kúpokkal foglalkozott meg korai játékelmelétet dolgozott ki, de mégis mindketten filozófusok is voltak.)

Szóval én arról beszélnék, hogy a kettő nem áll távol egymástól, és mindkét óra abban segített, hogy másként nézzetek a világra. (Ha akarsz bele poént csempészni, akkor itt pl a kamatszámítást tényleg megemlítheted :D )