Mondhatom a 10 évvel idősebb volt tanáromnak, hogy már kicsit furcsa köztünk ez a csendőrpertu (ő tegez, én magázom), hiszen közben én is tanár lettem?

Elég sok kérdést kaptam, s mivel tegnap egész nap nem voltam itthon, csak most jutottam oda, hogy válaszoljak. A kollégám a némettanárom volt négy éven keresztül, elsőtől negyedikig a gimnáziumban. Nagyon kevés embernek adott ötöst, mert az volt az elve, hogy ötösre csak a Jóisten tudja a németet és persze ő. Szinte minden második órán rafinált nyelvtani dolgozatokat íratott, boldog volt, ha hibázáson kapta a tanítványait. A legtöbben elégségest kaptak nála, néhányan közepest. Velem nem nagyon tudott kitolni, mert magántanárhoz is jártam, rengeteg kazettát hallgattam németül, így - bár nem tetszett neki - nekem meg kellett adni az ötöst. Többször megpróbálkozott azzal, hogy négyes felé alakítsa a jegyemet, de valahogy mindig kibújtam a csapdájából, s végül nem sikerült elcsúfítania a bizonyítványomat. A másik szakja történelem, engem abból nem tanított, de azok, akik nála tanulták a történelmet, ugyancsak megismerték a hetenkénti röpdolgozatok gyötrelmeit. Amikor negyedikben bejelentettem, hogy én is tanár akarok lenni, ráadásul némettanár, kétségbeesetten próbált lebeszélni a tervemről. Kijelentette, hogy nem vagyok tanárnak való, mert túl puha, túl lágy vagyok, a tanársághoz kell egy belső keménység, anélkül ő senkit nem engedne erre a pályára. Amikor látta, hogy erről nem tud lebeszélni, legalább a szakválasztásomat szerette volna más irányba terelni, s azt javasolta, válasszam a német helyett az oroszt, hiszen abból is jó vagyok. Még orosz nyelvű regényeket is hozott nekem ajándékba azokban a hetekben, csak azért, hogy az orosz nyelv iránti szimpátiámat erősítse és eltérítsen a némettől. De akkor már, egy-két évvel a rendszerváltás után, mindenki látta, mi lesz a hazai orosztanítás jövője, így nem hallgattam rá, német szakra felvételiztem. Amikor felvettek és ezt elújságoltam neki, elhúzta a száját és közölte: "Úgy látszik, kell nekik nagyon a hallgató, ezért leszállították a követelményeket. Csak azért vehettek fel téged, mert alacsony lett a mérce. De vigyázz! Ez még semmi. A felvétel sikere önmagában még nulla. El is kell a szakot végezni. Te meg fogsz bukni az első év végén az alapvizsgán, vagy ha ott nem, akkor valamelyik szigorlaton, vagy a történeti, vagy a nyelvészeti szigorlaton." Sötét próféciái azonban nem váltak be, egyik szigorlaton sem buktam meg, mindegyiket elsőre teljesítettem. Amikor végeztem, egy másik iskolában dolgoztam évekig, de ott elhalt lassan a némettanítás, mert minden gyerek az angolt választotta. Így munkahelyet kellett váltanom, s örömmel fogadtam a volt iskolám hívó szavát, nekik akkor pont német-filozófia szakos tanár kellett, és én az vagyok. Így kerültem újra vissza egykori imádott némettanárom közelébe.