Hajléktalanos kérdés: ti odaadjátok bevásárlás után a hajleszoknak a kocsit, hogy visszavihesse, hogy övé legyen a százas?

Neked van igazad, adakozni szép, nemes dolog, a barátod viszont bunkó, neki jogában áll azt tenni amit ő jónak lát, de téged ne akadályozzon meg abban, hogy jót cselekedj.

Én sajnálom őket. Igen, szoktam hagyni, hogy elvigye. Illetve szoktam adni is. Volt már rá példa, hogy kisgyerekkel voltam és akkor pedig ő akart adni nekem, hogy költsem a gyerekre. Meglepődtem. Persze nem fogadtam el... Emberség kérdése szerintem. Nekem nem sok, viszont jól esik, hogy adtam.

100 forint nem olyan nagy pénz, ha elkérik a kocsit, odaadom. ha normálisan jönnek oda pénzt kérni, jókedvem van és van egy valag apróm, akkor is adok, nem olyan nagy dolog az. ha borra költi, ha ételre, akkor is jó érzés adni. ha valaki nem akar adni, az is egy dolog, de nehogy már lebassza azokat, akik meg adnak.

Én nem adom oda. Ha szeretne pénzt keresni, akkor például ki lehet menni a nagybani piacra ládát pakolni kezdésnek. Elég sokat kell dolgoznom minden rohadt forintért, utána még jönnek a lehúzások, ki kell fizetni a rezsit - ami ezek után marad, az van nekem, amit elkölthetek. Nem, nem fogom odaadni egy alkesznek, hogy csavaros kiflire költse.

Nem, mert pénz nélkül működnek a bevásárlókocsik. Mikor még pénzzel működtek, akkor sem, mert akkor műanyagszirszart dugtam a lyukba, nem pénzt.

Odaszoktam adni, örülök, hogy nem kell visszavinnem és ezzel megspórolok fél percet. 100 Ft-ot megér nekem.

oda kell adni, mert különben ott liheg tovább a nyakadban..hamarabb szabadulsz.

Én nem szoktam, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy ahányszor elmegyek nagyobb bevásárlásra, annyiszor otthagyjak vkinek 100 Ft-ot. Mást nem ítélek el érte, nem tartom hibának, de én nem fogom. Főleg, hogy ismerem a környékbeli hajléktalanokat, akik ott szoktak kéregetni, az esetek többségében piára költik, és én meg nem fogom más alkoholizmusát pénzelni abból a kevésből, amit tisztességes munkával megkeresek.