Az igazi (nem a propaganda-) társadalom hogy viszonyul a környezetszennyezéshez? Elnéznek mellette?

Kint a való életben szinte sehogy. Azt mondják hogy más is szennyezi és kész. Egy kis visszatartó erő a felelősségre vonás veszélye. Például valaki csak azért nem dönti le az utánfutónyi veszélyes hulladékot a természetvédelmi területen, mert fél hogy a rendőr már a közúton igazoltatja vagy lerakás közben bukik le. De maga a környezet nem érdekli mert nem az ő telke. Ahogy napelemet sem azért szereltet valaki a házára mert akkor hátha hátrányba szorítja az atomerőműveket. Hanem a pénztárcáját nézi kizárólag.

Én valamikor dolgoztam egy nagy cégnél kutatóként, a vízautó és hasonló szabadenergia készülékeket kutattuk. Addig meg is becsültek bennünk, amíg nem mutattunk fel eredményt. Aztán mikor bemutattuk a kellően nagy teljesítményű készülékeket a teljes érthető fizikájával, senkik lettünk. Tehát nem kaptunk "kitüntetést" azért hogy mekkorát tettünk a környezetvédelemért. Ezt a munkám legszívesebben meg sem említettem volna. Igaz hogy a végzése alatt jó fizetést kaptam, de akkor is úgy érzem hogy az emberiség nem értékelte tevékenységünket eléggé.

Szerintem nagyon nem érdekli az embereket általánosságban. Én pl. egy "ökoiskolában" dolgozom, és a szelektív hulladékgyűjtés egy katasztrófa, a tanárok is össze-vissza dobálnak mindent (nem csak a diákok), de még a cigarettacsikk is az iskola előtti járdán landol.

De ha ennyiből akarsz prezentációt készíteni, akkor egy kicsit még el kellene mélyülnöd a kutatásmódszertan rejtelmeiben.

Mondok pozitív példát is. Ausztriában választhat a polgár hogy a villanyszámlát a zöld energiának vagy a másiknak fizeti be. Ha a zöldet választja akkor abból a szélerőművek és más környezetbarát energiatermelés lesz gazdagítva. Sok ott a szélerőmű.

Továbbá az osztrák lakosság fizikailag megakadályozta hogy atomerőművük felépüljön. Burgenlandi rendőr ismerősöm mesélt róla, hogy a kivezényelt rendőrök két dolgot tettek:

1. Ölbe tett kézzel röhögték hogy győz az igazság.

2. Némelyik beállt a lakosság közé szétszedni a munkagépeket.

Sajnos idehaza nem ez szokott történni például a paksi mutyikor.

Személyes tapasztalat: kollégiumban a szelektív hulladékgyűjtés eléggé esetleges, van amikor jó helyre megy, van amikor keveredik a papíros kukába egy-két petpalack. Mondjuk az a legjobb, amikor a takarítónő nemes egyszerűséggel egybeönti a kettőt.

Aztán ott vannak az utcák. Tele vannak szeméttel, ami meg rohadtul szemet szúr, azok a csikkek. Szét van dobálva velük az összes buszmegálló meg amúgy is minden utca.

Mi otthon pl. a műanyagpalackokat szelektív gyűjtőbe tesszük, de őszintén szólva ennek nem az az oka, hogy nagy zöldek vagyunk, hanem így nem a kukánkba kerülnek és nem nekünk kell fizetni az elszállítást...

Jellemző az a posztkommunista országokban, hogy az emberek mindent az államtól várnak el és minden felelősséget megpróbálnak felfele eltolni. "Nem én szemetelem a környezetet, hanem a nagy gyárak."

Az ember alapjáraton kényelmes lény.

Ha a szektív hulladékgyűjtő kézreesik, akkor abba dobja. Ha egy sima utcai kuka van előtte, akkor abba. Ha 400 méteren belül egy se, akkor a földre le.

Az is számít, hogy milyen a környezete. Egy flancos, felújított sétálóutcán kevesebben szemetelnek mint egy lepukkant ipari negyedben.

Az ember idomul a közeghez, felveszi a környezete által alkalmazott normákat, viselkedésmintákat.

Én igyekszem tudatosan vásárolni, mind lustaságból, mind környezettudatosságból. Ha van nálam egy táska, direkt nem zsacskószom a lemért zöldséget, hanem rányomom az egyikre a cimkét. Így eggyel kevesebb szemetet viszek haza, aminek eltakarításval így nem kell foglalkozni, kevesebb idő mirek kibontom és kevebb helyet foglal a szemét. És hasonló okból kerülöm a túlcsomagolt, agyon aprított, "felkatonázott" dolgokat.

Janibácsi a piacon amúgyis olcsóbb mint a tecsó, és nála darabonként válogathatok.

Tudatosan nincs jogsim, mert úgyse lesz annyi pénzem, hogy autót vegyek és tartsak fenn, másrészt úgyis városi ember vagyok, így nem praktikus.

Most erre lehet mondani hogy hippi vagyok, de igazából csak válság van és lusta vagyok.

Az USA még hagyján, ott azért van egy-két eléggé erősen lobbizó szervezet, akik legalább sikeresen vernek bele a népekbe egy kis tudatosságot.

Ami a legsúlyosabb az Kína, Észak Korea, Oroszország és az egyéb ipari teremléssel foglalkozó, de szegény főként ázsiai/afrikai ország. Ráadásul a politikai különállás miatt kb. tojnak a környezetvédelmi megállapodásokra, a szabványokra, vagy a lakosság egészségére stb.

Tapasztalataim szerint az emberek túlnyomó többsége nem foglalkozik ezzel, részben azért, mert nem fogják fel a helyzet súlyosságát. Pl.azzal, hogy kidobnak otthon valamit a kukába, azt hiszik, hogy a szennyeződés elvarázsolódott a világunkból. Másrészt pedig, ha valakit érdekel, az észrevehető, hisz mi magunk is tehetünk ellene. Lokális szinten például azzal, hogy nem megyünk mindenhová autóval. Persze sokan így vannak, de lássuk be ennek nem a környezettudatosság az oka, hanem mert az emberek szegények, a benzin pedig drága. Globális szinten is ugyanúgy a mi hibánk, mi tartjuk fel azt a millió ázsiai gyárat, ahol nincs jogszabályi megkötés a szennyező anyagkibocsátásra, így mehet a termelés a nap 24 órájában, 200%-on. Erről is mi tehetünk, hisz ingóságainknak csak egy részére van szüségünk.

Tehát nem, nem nagyon foglalkoznak annyira az emberek ezzel a témakörrel, mint kellene. Ugyan egyre többen kezdenek környezettudatosak lenni, ami nagyon jó.

(Ui.: a globális felmelegedés témája nagyon fel van fújva. A Földnek jelenleg felmelegedő ciklusában vagyunk, amihez az emberi tevékenység csak kis mértékben járul hozzá. Ennél sokkal égetőbb problémákkal kellene előbb szembenézni. Pl. vészesen csökkenő termőtalaj területek -> élelmezés problémája)