Az amerikai iskolákban tényleg olyan az élet, mint ahogy azt a filmek mutatják?

Igen. Aki erős, nagyszájú, az életben marad, a többit meg a sárba tiporják. Rengeteg eszköz áll rendelkezésükre a diákoknak, különféle hangszereken tanulhatnak játszani, van uszodája az iskolának, vannak színházi előadások, normális rajzóráik vannak. A művészeti oktatás tehát elég fejlett, de mindig a koruknak megfelelő szinten oktatnak mindent, így a gyerekek nem tántorodnak el tőle. Nagy önbizalmat szerezhetnek a gyerekek, mindenféle tanulói kör, iskolai verseny van. Csak sajnos az intézményen belül erős a hierarchia, mintha már az iskolai évek alatt eldőlt volna, hogy később a társadalomban melyik gyereknek hol lesz a helye. Voltaképpen már születésükkor eldőlt: aki gazdag családba született, annak jó, a többinek meg kevésbé. Nehéz feltörniük, főleg, hogy sok helyen törvényes a fegyvertartás, és talán ennek köszönhetően sok az öngyilkosság is. Meg aztán az egész életszemlélet más, én úgy vettem észre, nagy jelentőséget tulajdonítanak pár dolognak, ami nem igazán számít, a fontosakat viszont nem veszik figyelembe.

Mondhatnánk, hogy túl jó dolguk van, de ennek nem nagyon van értelme, mert teljesen más a nevelés is, más a társadalom, mások az elvárások.