Mégsem olyan világszínvonalú a magyar képzés?

Képzési rendszertől függetlenül mindenhol vannak jó és rossz tanárok. Ugyan többségben vannak a rosszak, mivel a fizetés nem igazán motiválja őket. Ők mondjuk általában nem is a tanítás öröme miatt lettek tanárok, hanem azért, mert valamit kellett kezdeni magukkal, és mondjuk jól tudtak angolul. Így keletkezett a rossz angoltanár. De vannak jó tanárok is, akiket valóban érdekel, hogy kiket tanít, hogy ezek a tanulók milyen képességűek, mit és hogyan lehet belőlük kihozni. Ők a jó tanárok, akik több helyen adnak órát egyszerre, mégis mindenkinek tudják a nevét, és privátban is fel lehet keresni őket. Ezek kívül a munkásságukkal is példát mutatnak a diákoknak amellett, hogy pontosan ismerik azok motivációit. Sajnálom, hogy sokaknak csak a rossz tanárhoz volt szerencséjük, nekem eddig minden iskolámban volt egy jó is. Gondolom, külföldön is így lenne.

A képzés minősége nem csak a tanárokon múlik. Nem azt mondom, az ő felelősségük is nagy, de mégis csak van egy tanterv, amihez inkább többé, mint kevésbé tartaniuk kell magukat. Egyszerűen a központosított számonkéréseken (középiskolai felvételi, érettségi) azt fogják ellenőrizni. Ha azt a tudást adja át a gyereknek, amire szüksége van, ahelyett, amit megkövetel az oktatási rendszer, ugyanúgy elvágja a karrierjét, mert nem felel meg a vizsgákon. Tehát az elavult és rossz oktatási rendszer követelményei teljesítéséhez fel kell áldozni a gyakorlatban hasznos tudásból.