Miért írhat újságot az, aki nem újságíró?

Tudom, hogy szorosan nem vág a fórum témájába, de muszáj kiadnom magamból, mert megőrülök. Diplomás újságíró vagyok, nem az a "letettem egy büfészakot" fajta, hanem az, aki jelessel és évfolyamelsőként végezte az egyetemet, aki 4 évet dolgozott ingyen a szakmában (ezen belül tv. rádió, írott- és online sajtó). Egy évvel ezelőtt végeztem az egyetemen és azóta semmi. Sehova nem kellek. A különböző honlapokon amatőr, írni nem tudó balfékek szórják tele fogalmazásaikkal (nem, nem cikkek) a világhálót, az újságok pedig annyi szemetet közölnek amatőr, tanulatlan fajankók tollából, hogy fáj olvasni. Nem vagyok rosszindulatú, vagy lenéző, de már nagyon el vagyok keseredve. Akinek van protekciója villog mint "riporter" holott még azt se tudja, hogy azt a szerencsétlen mikrofont hogyan kell tartani (igen, még ennek is megvan a technikája) vagy írja a fantasztikus "cikkeket" de még azt sem tudja, hogy a muszájt pontos j-vel szokás írni. Ami viszont kiborította a bilit az az volt, hogy egy volt osztálytársam (középiskolában) bekerült egy rádióhoz végzettség nélkül, s tudom jól, hogy pöszén beszél. Persze, nem egy "igényes" rádióról beszélünk, de neki legalább van munkája, az én szakmámban. Már teljesen kiborultam, nem tudom, hogy mihez kezdjek, már azon is gondolkodtam, hogy jobb lenne meghalni és feladni az egészet, csak anyukámnak nem okoznék ilyen fájdalmat soha. Bennem volt minden bizadalma, mégis csalódást okoztam. Külföldön sem jobb, ott is voltam fél évet. Mindenhonnan elküldtek, mondván túlképzett vagyok az állásra, de a magasabb végzettséget igénylő munkáknál viszont már nem kellettem, mivel külföldi vagyok (gondolom én) és nincs csak magyar referencia (ami ugye kint semmit sem jelent). Kiégett és csalódott vagyok, nem találom a helyemet a világban. Nem vagyok egyébként önsajnáltató típus, de most vagyok azon a szinten, amikor - ezt be kell ismernem - feladtam, és érzem, hogy egyre jobban belesüllyedek a depresszióba. :(

(Előre bocsánat az elütésekért, restellem, de csak ledaráltam, mert úgy zokogok már, hogy nem is látom a képernyőt)