A nyugati országokban sem adják át a helyet a fiatalok az időseknek a metrón, buszon?

A baráti körömben vegyes példák vannak.

Amit látok, az is vegyes, de szerintem inkább pozitív.

Ami engem illet. Alapvetően igyekszem átadni a helyemet. Sajnos néha lustulok, máskor szerintem nyomós érvem van.

Őszintén szólva szoktam belülre ülni lustaságból (meg mondjuk azért is, mert őszintén szeretek kinézni az ablakon, bambulni és közben jár az agyam mindenfélén). Ilyenkor van lelkiismeret-furdalásom, másrészt azért arra is gondolok, hogy néha nekem is jár.

(Nekem) rövid utakra azért alapvetően még mindig átadom a helyemet. Tisztában vagyok vele, hogy lehet, hogy fáj a dereka, nehezen mozog, fájnak az ízületei.

Inkább zsúfolt járatokon tudom moderálni magam, ott alapból nemigen ülök le, mert tapasztalatom, hogy 1-2 megálló múlva állhatnék fel. :) Kevésbé zsúfolt járatokon szoktam elszemtelenedni, ahogy fentebb írtam, hogy a kettős ülést keresem és belülre ülök.

Viszont nagyon szédülős vagyok. Valószínű pszichés oka van, tehát legbelül egy félelem a rosszulléttől. Ugyanis aki valódi szédülős, annak alacsony a vérnyomása sokszor, nekem pedig normális.

Egyszer a tűzijátékot néztük tetőről (nem lehetett lelátni a tetőről, tehát nem a tériszony az oka), és 30 perc múlva, ugye a végén, szédülve jöttem lefelé a lépcsőházban. Vagy a 9-es buszról is le kellett szállnunk egyik barátnőmmel. A csuklónál támaszkodtam + beszélgettünk (gondolatelterelés), azt hittem, tuti nem lesz gond, közben fél óra múlva kezdett verni a verejték, és szóltam, hogy bocsi, de ha nem akar mentőket hívni, akkor... :D Kiskoromban egy templomban lettem rosszul, hideg veríték, elsötétülő kép, fülzúgás és erőteljes nekidőlés a falnak. Leültem a földre, és a mise végére jobban lettem. Ez volt az első ilyen.

Érdekes, viszont iskolai rendezvényeken nem volt baj.

Egyetemre 30 percet kell utaznom, ott azért ülök belső ülésre és kezdek el olvasni, mert nem akarok minden második úton rosszul lenni és szédülni.

(Azt sose értettem, hogy zsúfolt Volánon hogy lehet kibírni 1 óra álldogálást, kabátban, semmi levegő, és az emberek nem lesznek rosszul. Elismerésem.)