Miért van az, hogy én senkinek nem mesélhetek el semmit, meg nem mutathatom meg a fényképeimet, mert nem érdekel senkit?

Ó hát ilyen világban élünk. Az emberek csak saját magukkal törődnek, a saját érdekeiket nézik.

Marketingből nekünk alaptanként tanították azt, hogy minden embernek a legfontosabb, önmaga.

Mondjuk én egy külön kategóriába tartozom, nem tudom, hogy a filantróp jelzőt használhatom-e magamra, mert pénzzel nem segítek senkit, de amikor sétálok az utcán, előtérbe helyezek másokat magammal szemben. Pl.: Nem ismerem, jönne be az "idegen" a bejárati ajtón, én pont akkor nyitom ki, hiába 10-15 méterre van, megvárom amíg oda ér, ne kelljen elővennie a kulcsot. Ilyen apróságok, akit más nem tenne meg, és egy csomó ilyen apróság, udvariasság.

Én sosem tudtam ártani az embereknek, és mindenhez tudok érdeklődően hozzá állni, bármiről legyen szó, mivel én sem szeretném, ha velem bánnának ellenszenvesen.

Sajnos ezt ritkán kapom vissza, és bántanak az emberek, könnyen ki lehet használni, mert képtelen vagyok másoknak ártani.

Hát ez van, ilyen világot érünk, csak akkor érdekel valami, ha hasznod származik belőle.