A gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk. Egy egyetemre jártunk most egy cégnél dolgozunk, időközben a barátom lett a főnők. Ugyanúgy viselkedik velem, néha egy kicsit erősebben csipkelődik. "Vágjak vissza" én is?

Szerintem ne vágj vissza, az elmérgesedhet, csak csendben mosolyogva hallgasd meg, és kész. Így is a barátságnak egy nagyon nehéz próbát kell kiállnia, a megváltozott, függésbe került helyzet miatt. Szerintem a csipkelődés az ő részéről is ennek a helyzetnek a valamilyen megoldása szeretne lenni -főleg a kollégák miatt van. Jó lenne nem elveszíteni a barátságot, mert az nagyon nagy kincs.

"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van és mégis bennem él? Mert az enyém és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk, nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én se kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen és így, ahogy van és ő van és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek érthetetlen rámragyogása."

Hamvas Béla

[link]

Szerintem azért csipkelődik, mert nem akarja azt hogy kollégák azt hídíjék hogy kivételez veled. Mert akkor nem számít igazi főnöknek téged is így meg utálnak ha kivételezne veled.

Ne törőd vele: Munka időben ő a főnököd szabad időben meg a barátod fogd fel így!