Mennyire zavarna titeket, ha beszélgetéskor a beszélgetőtársatok nem mindig reagálna arra, amit mondotok?

Engem borzasztóan zavar.Van egy rokonom,akihez néha beszélek,és nem válaszol

Rossz érzés,olyan,mintha nem lennék neki fontos.

Jó ha zavar és kell is - gondolj arra is, hogy nem mindig várhatod el, hogy figyeljenek rád és könnyen lehet, hogy te is legalább annyira zavarod a szövegeddel rossz időben rossz helyen (ami neked jó, neki nem biztos).

Jellemzően fiú-lány viszonylatban történik ilyen :-)

Egy barátom pl. ha újságot olvasott mindig hümmögéssel, meg dünnyögésekkel nyugtázott - ám fogalma sem volt miről van szó - hacsak valami meg nem haladta a "trigger"küszöböt olyankor felütötte a fejét ésvisszakérdezett, hogy mi volt ?

Azt tanácsolom, hogy te is próbáld jól megválasztani a helyét és az alkalmát a beszélgetésnek - pasival akkor tudsz jól beszélgetni, ha üresjáratba van kapcsolva az agya.

Engem nagyon szokott zavarni, és szóvá is teszem.

Azonban vannak helyzetek, (alkoholos befolyásoltság, egyéb kábítószerek hatása) amikor nem várom el az illetőtől, hogy rendesen figyeljen, illetve tőlem se várják el.!

Ha viszonylag értelmes beszélgetőtársról van szó, akkor jelezni kell neki mindig. Persze közel felesleges kábult (csökkent tudatossági) állapotban.

Ha nem egy buliban vagyok, vagy kocsmázom épp (ahol már annyit ittam, hogy erőfeszítés a figyelés), akkor szeretem, ha rámszólnak témakerülésnél, vagy nem válaszolásnál. Ezeknek okaik vannak. De ha nincs egy külső visszajelzés, ami ellenkezik az én nézőpontommal, akkor nagyon kicsi az esély, hogy észreveszem, és megvizsgálom, hogy miért kerülöm adott témakörben, illetve adott kérdésre a válaszadást.

Van, hogy ugyanazt a kérdést többször el kell ismételni. Én ha kiderül, hogy nem figyeltem, általában megpróbálom korrigálni. Rákérdezek a kérdésre megint.

Nehéz az ilyenhez elég türelmesnek lenni, viszont van hatása. Lassú és jótékony hatása.

Türelem kell ahhoz, hogy nem figyelnek rád, pedig rád igenis figyeljenek folyamatosan, mert fontos vagy!

Türelem kell ahhoz, hogy elismételd a kérdésed annak ellenére, hogy eddig sem figyeltek rád (emiatt TE azt ÉRZED, hogy nem vagy fontos a másiknak; nem érdekled.)

Türelem kell önmagunkhoz, hogy szubjektivitás (sértődés, hiszti, ...) helyett objektívak maradjunk. Annyit lássunk egy ilyen helyzetből, hogy "éppen arra a kérdésre a partner nem reagált számunkra kielégítően".

Lehet, hogy a másiknak problémái vannak, amik lekötik a figyelmét. Lehet, hogy csak elgondolkozott valami máson.

Ilyenkor egy értelmesebb partnert meg lehet kérdezni, hogy van-e valami baj. Szeretne-e valamiről beszélgetni. Ha kíváncsiak vagyunk rá.

(Az már más kérdés, hogy a büszkeségtudat, a feddhetetlenség látszatának fenntartása miatt - illetve az információ(érték, hatalom) másik félnek való átadásától való félelem miatt - nem feltétlenül nyílnak meg nekünk. Csupa-csupa egyéni nézőpont (szubjektivitás).

Nagyon paraszt dolognak tartom.

A csetelés világában alakult ki ez a szokás néhány lelki toprongynál.

Semmi baj nem lenne, ha mondaná, hogy most nem ér rá odafigyelni, majd később igen.

No, meg az "osztott figyelem"! Valójában a mindennel felszínesen történő kapcsolattartás, foglalkozás, vagy érdeklődés. Mindig a másik dolog a fontosabb, amit éppen néz... de valójában az sem.

Egyszóval:

Valós kommunikáció-hiányos állapotban jellemző magatartás a figyelmen kívül hagyó némaság. Divat lett belőle - sajnos.