Ti laknatok tobb generacios hazban?

Én így élek. Teljesen a szülők személyiségétől és életszemléletőtől függ, hogy elviselhetők -e.

A költségek pl. karbantartás osztódnak, van kert, nálunk van külön konyha is. Jobb így mint egy társasházban.

Hát ha már a konyha közös, akkor biztos nem. Én szeretem a konyhát a saját szisztémám szerint elrendezni, szeretem, ha ott vannak a tárgyak, ahová rakom, és szeretem ha ott olyan rend és tisztaság van, ahogy én elvárom, és ahogy természetesen meg is csinálom. Ebben minden ember más, még anyukámmal sem férnék össze ezen a téren, az anyósommal (rendetlen) meg egyáltalán nem.

Van persze előnye az ilyen házaknak, de azért a legjobb teljesen külön lenni. Akkor már inkább olyn ikerházat építenék, ahol még kerítés is van a két házrész között, hogy közel legyünk, de azért mégis legyenek határok az én otthonom és a Te otthonod között.

Szó se lehet róla.

Ennyire nem akarnám, hogy a szüleim belelássanak az életünkbe.

Illetve őket sem akarnám látni, beszélni velük minden nap.

A gyerekeimmel még igen, de a szülőkkel már nem :-) És ez most egy nagyon önző dolog részemről, mert ha a szüleim, vagy anyósomék is így gondolkodnak, akkor ezek szerint ők élnének velem, de én nem akarnék ővelük. Viszont élnék a gyerekeimmel, akik már felnőttek, de ők nem akarnának velem :-D Szóval pont olyan lennék, amit nem akarnék magamnak. Szóval...

A válsz tehát: Biztos lenne a csapatban valaki, aki nem akarja, bár valaki miatt elviseli, de ez konfliktusokat eredményez. A konyha egy eléggé mindennapi "élőhely", szóval a konyhán tutira nem osztozkodnék senkivel.