Némely emberek miért nyafognak azon, hogy nincsenek barátaik, miközben vannak?

Lehet, hogy azok a barátok csak haverok. Kívülről úgy tűnhet, hogy de sok barátja van, aztán meg lehet, hogy azok olyan haverok, akikkel max. szórakozni lehet eljárni, és ha komoly baj van, akkor nem lehet rájuk számítani. Vagy éppen nincsenek egy hullámhosszon, nem értik meg egymást, nincsenek egymásra hangolódva, ha rosszabb pillanataikban vannak. Vagy éppen akkor jöttek rá, hogy a barátaik, akiket azoknak hittek, tojnak rájuk, ha nem buli van, hanem segítségre, vagy csak arra, hogy meghallgassák, van szükség...

mondjuk én nem panaszkodom, mert egy barátom van, és ő tényleg tökéletes, és nekem ez bőven elég. De meg tudom érteni, hogy miért panaszkodnak egyesek. Az más kérdés, ha tenni nem tesznek a dologért semmit, elhanyagolják a barátaikat stb., aztán sírnak, hogy milyen szemetek, ha nem ugranak azonnal...