Bűn-e a vétkezés?

íme a bűnök:1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!

• Az első parancs előírja és megparancsolja a hitet, a reményt és a szeretetet. Ezeket a sarkalatos erényeket a vallásos élet gyakorlásával, az imádsággal lehet begyakorolni.

• Az imádás a teljes személy, az értelem, az akarat és az érzelem hódolata Isten előtt. Van-e része életemben az imádásnak?

• Imádkozom-e reggelente? Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és embertársaimat szolgálni?

• Imádkozom-e esténként? Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret vizsgálatot?

• Napközben eszembe jut-e Istenem, szólok-e Hozzá?

• Odafigyelek-e az imámra, hogy valódi beszélgetés, igazi Isten-tisztelet legyen, vagy csak sablonos szöveg?

• Törekszem-e a családi közös ima kialakítására?

• Imádkozom-e a családomért, szeretteimért?

• Imádkozom-e a világban lévő nyomorúságokért, bajokért?

• Imádkozom-e a halottaimért?

• Vannak-e az életemben bálványok, amelyektől függök, amelyek kiszorítják életemből Isten jelenlétét?

• Ragaszkodom-e valamihez, vagy valakihez túlzóan, bűnösen? Mi az, amiért bármit föláldoznék?

• Hittem-e a babonában, mágiában, varázslásban? Végeztem-e ilyent?

• Jártam-e jósnál, kuruzslónál?

• Igyekezem-e megismerni hitemet, annak tanítását?

• Egyetértettem-e Isten, hit vagy vallásellenes beszédekkel, mozgalmakkal, szervezetekkel?

• Szeretem-e az Egyházamat? Ha kell, kiállok-e érte?

• Tiszteletben tartom-e mások hitét, vallását?

• Ha megfogadtam valamit Istennek, betartottam-e?

• Ígérgetek-e fölöslegesen?

2. Isten nevét hiába ne vedd!

• Isten neve szent, a teremtett világ öntudatlanul is tiszteli. Az embernek tudatosan kell Őt megdicsőíteni.

• Káromkodtam-e? A káromkodás Isten, szentek, szentségek szidása, nem méltó módon történő emlegetése. Milyen gyakran? (A trágárság sem helyes, de más súlyú dolog.)

• Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül?

• Mondok-e fohászt, ha káromkodást hallok?

• Esküdöztem-e fölöslegesen?

• Szent dolgokkal tréfálkoztam-e?

• Odafigyelek-e a beszédem tisztaságára?

• Szégyellem-e hitemet, ha szükséges volt megvallottam-e Isten nevét?

3. Az Úr napját szenteld meg!

• Az Egyház azért írja elő a vasárnaponkénti misén való részvételt, mert a hit hallomásból ered, s az embernek hallania kell újra és újra, hogy Krisztus föltámadt a halálból, és hogy értünk adatott.

• Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e szentmisét? (Aki beteg, vagy súlyos okból akadályoztatva van, az föl van mentve a misén való részvétel kötelezettsége alól.)

• A misén kívül megszenteltem-e a vasárnapot és az ünnepeket? Tartózkodtam-e a szolgai munkától?

• Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?

• Elkövettem-e mindent, hogy a szentmisén áldozhassak?

• Figyelek-e a szentmisén?

• Tudok-e ünnepelni, másoknak, a családomnak ünnepet készíteni?

• Elrontottam-e mások ünnepét?

• A bűnbánati napokon szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből? (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?)

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

• Tisztelni azt jelenti, hogy elismerjük valakinek az életünkben betöltött szerepét, tehát a tisztelet nem érzés. Más büszkének lenni a szüleinkre és más tisztelni őket. Ha büszke is lehetek rájuk, az Isten külön adománya. Máshogyan kell tisztelni gyerekkorban és máshogy felnőttként.

• Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerezni nekik?

• Lehetőségeim szerint felnőttként gondoskodom-e idős szüleimről, nagyszüleimről?

• Gyermekként segítek-e szüleimnek az otthoni munkában?

• Imádkozom-e a családomért, szüleimért, nagyszüleimért, testvéreimért?

• Imádkozom-e házastársamért, annak szüleiért?

• Imádkozom-e gyermekeimért, jövőjükért, hitükért?

• Megtisztelem-e az anyaságot?

• Meg tudom-e bocsátani szüleim gyöngeségeit, esetleges bűneit?

• Meg tudom-e bocsátani gyermekeim gyöngeségét?

• El tudom-e fogadni, megbocsátom-e házastársam gyöngeségeit, hibáit?

• Tisztelem-e az idősebbeket (iskolában, utcán, stb.)?

• Segítem-e a gyöngébbeket?

• Egyetértek-e akár szavaimmal, akár viselkedésemmel – a családi élet és szeretet bármilyen lejáratásával, kifigurázásával?

• Lehetőségem szerint védem-e a családi élet szentségét, kérem-e ebben Isten segítségét?

• Hozok-e áldozatot a nehéz helyzetben lévő családokért?

• Tisztelettel vagyok-e az elöljáróimmal szemben?

• Tisztelettel viselkedek tanáraimmal szemben?

5. Ne ölj!

• Az életnek van megengedett kioltása, mint az önvédelem, és van meg nem engedett kioltása, ez a szándékos gyilkosság, ami égbekiáltó bűn.

• Az emberi élet szent a fogantatástól kezdve, vigyázok-e rá, tisztelem-e?

• Volt-e abortuszom, működtem-e közre ilyen gyilkosságban, helyeseltem-e ezt a gyakorlatot?

• Vigyáztam-e magam és mások egészségére, testi épségére?

• Törekszem-e a szív békéjére, mert abból származik minden keserűség, harag és gyilkos indulat?

• Szoktam-e verekedni, durva lenni, gúnyolódni? Másoknak fájdalmat okozni? Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?

• Fékezem-e haragomat és indulataimat?

• Haragszom-e, gyűlölök-e valakit?

• Törekszem-e a kiengesztelődésre, megbocsátásra?

• Imádkozom-e azokért, akik megbántottak, akikre haragszom?

• Tisztelem-e az élet bármilyen formáját?

• Vigyázok-e az élőlényekre, nem kínzom-e azokat fölöslegesen?

• Tisztelem-e az időseket, próbálom-e enyhíteni szenvedéseiket? Elítélem-e az aktív eutanáziát?

• Készülök-e saját halálomra?

• Tudatosítottam-e magamban, hogy az öngyilkosság bűn, súlyos lázadás Isten ellen?

• Csábítottam-e mást bűnre?

• Van-e bennem részvét és segítőkészség a bajban lévők, a szenvedők és a szegények iránt?

• Vétettem-e a közlekedési szabályok ellen?

6. Ne paráználkodj!

• Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, így a nemiség Isten akaratából fakad. Kiteljesedett emberség csak a nemiség integrálásából fakad.

• Tiszteletben tartom-e saját és mások testét?

• Küzdök-e azért, hogy testi ösztöneimet én irányítsam, és ne azok engem?

• Paráználkodtam-e? Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant? Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet?

• Törtem-e házasságot?

• Vigyázok-e házasságomra, a házastársi hűségre?

• Tettem-e ki veszélynek házasságomat? Ápolom-e magamat, a testemet, a külsőmet, hogy ne nehezítsem meg házastársam hűségét?

• Cselekedtem-e tisztátalant – mással vagy magammal? (Az önkielégítés vagy éretlenség, vagy bűn.)

• Nem viselkedtem-e kihívóan, szemérmetlenül?

• Előzékeny és udvarias vagyok-e?

• Tudom-e, hogy a homoszexuális kapcsolat bűn?

7. Ne lopj!

• A teremtett világ javainak egyetemes rendeltetése van. A fölösleg nem jogos tulajdon, de a magántulajdon szent, semmilyen erőszakkal nem lehet azt senkitől elvenni.

• Vigyázok-e a világ javaira, ezeket az „unokáinktól kaptuk kölcsön”?

• Szoktam-e pazarolni az anyagi javakat: ételt, pénzt, stb.?

• Becsülettel dolgozom-e?

• Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? Visszaadtam-e már? (Amit titokban vettem el, azt lehet titokban visszatenni.)

• Szoktam-e lehetőségeimhez mérten másokat anyagilag is támogatni?

• Betartom-e a szerződéseket?

• Szoktam-e bliccelni?

• Vigyáztam-e magam és mások holmijára?

• Törekszem-e a nagylelkűségre?

• Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért (iskolában, utcán, vonaton)?

• Nem „lopom-e” az időt? Becsülettel végzem-e kötelességeimet?

8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!

• A hazugság az igazságnak meg nem engedett eltitkolása, amikor a másiknak joga lenne tudni az igazságot, és azt eltitkolom előle. A hazugság sátáni bűn.

• Törekszem-e az igazságra? Az igazság ugyanis Jézus szerint szabaddá tesz minket.

• Eléggé nyílt vagyok-e?

• Kerülöm-e a kétes, nem egyértelmű helyzeteket? Tolakodó vagyok-e?

• Hazudtam-e? Okoztam-e ezzel másnak kárt? Próbáltam-e jóvátenni?

• Rágalmaztam-e? Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?

• Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?

• Elviselem-e az igazságot?

• Harcolok-e, föllépek-e az igazságtalanság ellen?

• Egyetértettem-e, támogattam-e akár szóban, akár viselkedésemmel bármilyen rasszista megnyilvánulást?

• Szoktam-e megszólni másokat?

• Észreveszem-e másokban a jót? Szoktam-e megdicsérni másokat?

• Szoktam-e dicsekedni?

• Hiú vagyok-e?

• Igényes vagyok-e abban, hogy mit olvasok, vagy hallgatok?

• Betartom-e adott szavamat?

9-10. Embertársad házastársát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!

• A kívánság nem érzés, hanem törekvés. A kívánság a szívben születik, és onnan kerül a tetteinkbe.

Irigykedtem-e (más értékeire, tehetségére, stb.)?

Szívesen adtam-e a rászorulóknak (tulajdonomból, időmből)?

Elfogadom-e külső-belső adottságaimat? Megbékéltem-e magammal?

• Kapzsi vagyok-e?

Elfogadom-e házastársam adottságait?

• Törekszem-e őt szépnek látni?

• Féltékeny vagyok-e?

• Törekszem-e hibáim kijavítására?

ha ezeket elköveted,vétkezel:)

Ez olyan, mintha azt kérdezted volna: étkezés-e a kajálás?

Szóval: igen. A két szó ugyanazt jelenti. Árnyalatnyi különbség van, általában a kevésbé súlyos bűnöket nevettük véteknek. Ha tehát egész pontosak szeretnénk lenni, a vétkezés egy részhalmaz a bűn nevű halmazon belül.