Miért halt ki a kulturált kérés/kérdezés?

Én még használom őket attól függően, hogy kivel beszélek, mennyire nagy dolog az amit kérek és milyen formában.

Szerintem teljesen jól van ez így, amíg csak barátok közt és kisebb dolgoknál nem tesszük ki ezeket.

Hát, azért ez még nem a parancsoló.

De részben egyetértek. Mondjuk a kérdésben nem feltétlenül gondolom, hogy bele kell rakni, főleg mivel sokszor elég sok információt kéne belesűríteni a címben, de én is úgy gondolom, hogy illene azért megadni a tiszteletet valamely módon. Hogy most ez egy "köszönöm szépenben" vagy egy "légy szívesben" nyilvánul meg, szerintem az már mindegy.

Bár engemet személy szerint nem zavar, nekem elég hacsak utána megköszönik rendesen.

Szerintem nem halt ki (még!), csak ritka lett. Én szoktam használni hasonlókat a kérdéseimben is, és a válaszaimban is. Mégpedig azért, mert 1. így neveltek, 2. mert úgy tartom, hogy az ördög a részletekben rejlik, és ezért (is) jobb megtisztelni a másikat.

A magam részéről azt sajnálom inkább, hogy kinevetnek, ha illedelmes próbálok lenni.

Tisztelt kérdező!

Miért nem köszönsz?:)

A választ előre is köszönöm!

Tisztelettel: Én.

Szia!

Nagyon sok dolgot fel lehetne még hozni. Engem pédául az bosszant legjobban, amikor egy kérdésben/kérdezésben minősítenek valakit vagy valakiket, főkképp, ha a kérdés feléjük irányul. Alap kommunikációs tétel, hogy akivel párbeszédet folytatunk azt soha ne minősítsük...

Üdv. Péter

Az általad felsoroltak azért még messze vannak a parancsolgatástól:)

Amúgy nem halt ki. Ha kérek valamit, akkor a kommentbe odaírom, hogy előre is köszönöm...

Én nem akadok fenn rajta ha valaki kifelejti. Máson szoktam:) Engem is inkább a minősítés zavar, meg az általánosítás, de ez más téma.