Miért olyan nehéz új barátokat találni? Miért olyan nemtörődömek az emberek a másikkal?

Ausztráliában élek a férjemmel.Ő ausztrál állampolgár,de félig magyar is. Én persze bevándorlónak számítok itt. Mindkettőnknek nagyon nehezés új barátokat találni a városban,ahová költöztünk lassan már 2 éve. lehet h nagyon naívan vagyunk és csak mi "erőltetjük" ezt a barátkozás dolgot, míg mások csak jópofi arcot vágnak nekünk,és mosolyogva megígérik, hogy "oké tartsuk a kapcsolatot, és találkozzunk"...viszont amikor meg tényleg sor kerülne a találkozásra, akkor meggondolják magukat,és inkább mimndenféle ürügyre hivatkozva lefújják a találkozót. Észervettük h ezek az estek gyakoriak itt. A férjem és én is kedvesek vagyunk, nem gondoljuk h tolakodóan lennénk, csak egyszerűen szeretnénk tartós barátságot másokkal. Férjemnek akadt olyan újdonsült ismerőse, aki visszaigazolta őt a facebookon, de 1 hónapra rá, le is törölte őt. Férjemet ezek a dolgok nagyon érzékenyen érintették, nagyon szomorú ezek a dolgok miatt. Volt hogy a férjem még mozijegyet is adott az egyik ismerősének (amit a munkahelyén adtak neki), remélve hogy így jobban "bevágódik" az újdonsült barátnál, de az a másik ember még arra sem volt képes, hogy amikor a városunkban járt,h felhívja a férjemet,és öszzefusson vele, aztán a végén ez az ember nemcsak a facebookról törölte ki,hanem a mobiljából is kitörölte a számát, így mikor férjem felhívta őt, azt sem tudta, hogy ki hívta őt, tehát nem írta a mobilja a férjem számát, mivel kitörölte. Nekem is csak folyamatosan a szemembe hazudnak, hogy "oké, fussunk össze, üljünk be valahová kávézni", de a végén mindig csak csalódnunk kell. És észrevettük, hogy különösen a nőkkel nehezebb a barátság kiépítése. Férjemnek eddig 2 jó barátot sikerült szereznie, de nekem csak a suliban vannak barátnőim,ők is bevándorlók,és mikor szeretnék velünk sulin kívűl is találkozni,akkor már sosem érnek rá, mindig mondják h elfoglaltak. Mi is elfoglaltak szoktunk lenni, hiszen megvan a mindennapi életünk, de azért néha lehetne időt szakítani a "barátokra". Vagy rosszul gondolom? Vagy az emberek ennyire csak érdekből barátkoznak, és őszinte,szimpla barátságra nincs is szükségük? gondolom, hogy ezek az emberek nagyon magányosak lehetnek,és boldogtalanok,és csak egy szép álarcot mutatnak a másik ember felé. Ti mit szóltok?