Igazi karácsonyfa vs. Műfenyő: melyik legyen inkább?

Pár ével ezelőtt még a műt mondtam volna, nem voltak karácsonyfa ültetvények és a valódit általában lopták. És azt amelyiket nem kellet volna kivágni, vagyis a legszebbet. Ma már az ültetvényes karácsonyfa termelés üzlet és ellátja a piacot. A kidobott fa pedig vagy tüzelő lezs, vagy szemétben elkorhad, nem terheli a természetet, nem szennyezi a környezetet. A műfenyőből egyszer nehezen bomló műanyag hulladék lesz.

De semmi estre sem ajánlom a földlabdás élő fenyőt. Az a leginkább környezetkárosító. Ugyanis földel együt van kiemelve a termőhelyről és evvel a termőföldet devasztáljuk. Helyrehozhatatlan károsodása a legértékesebb termőtalaj rétegnek.

"A növényeknek is megvan a érett vágási koruk."

És akkor ki is kell vágni őket kötelező érvényűen, ugye?

ötödik, nem nem kel akkor kivágni. Ahogy a búzát sem muszáj learatni. Nem a parkok fáira gondoltam. Nem is a rezervátumokra. Bár ott már nem mindig egyértelmű. A vágási kor a gazdasági erdőkra vonatkozik és azt a kort határozza meg, fafajtól függően, amikor elérte a kitermelésre és felhasználásra az ideális kort. A túlkorosodott fát nehéz feldolgozni, értéktelenebbé válik a faanyaga, egészségileg meg méretileg is. Másik szempont a szaporítási képessége. Azt a kort elérve csökken a magtermés, a magok csíraképessége és egy túlöregedet erdő reprodukció képtelen. Ami a génálomány szempontjából egyértelműen káros, ugyanis a fák mégiscsak elérik a természetes pusztulásukat, de már nem biztos hogy saját utódaik nőnek a helyükre, de más fajoké sőt nemkívánatos invazív fajoké. Vagy telepíteni kel, máshonnan származó anyagból, ami nem biztos hogy az adott helyen ideális lesz. Viszont a lokalitás eredeti genofondjából származó egyed ideális, mert oda valónak fejlődött évszázadok során. Ezért az érett korú fák vágását felújító vágásnak is nevezik mert akkor történik, amikor az új erdő már sarjadásnak indult a öreg takarásában. De hoigy ezek a sarjadó fiatalok megmaradjanak és a következő 100 év erdejét alkossák, ki kel nyitni nekik a teret. Ellenkező esetben napfény hiányában elsenyvednek. Így fordul elő szigorúan védett területeken az, hogy a védelem alanya elöregszik, természetes halálal kimúl, nincs utódja, nincs természetes reprodukciója az adott biotársadalomnak, a védett társadalom helyét a felszabadult nikát elfoglalja egy új esetleg értéktelen pionír vagy invazív faj és megszűnik a védelem értelme. Éppen a túlvédelem miat. Tapasztaltam ilyen eseteket.

Szóval a fentebb írt dolgokat a gazdasági erdőkre értettem, ami olyan gazdasági termelési kategória, mint a mezőgazdasági haszonnövény, csak a forduló évei nem egy vagy kettő, de száz év. Egyébként a faanyag megújuló anyag, akár energiahordozónak használjuk, akár ipari alapanyagnak . És ami fontos, nem alakul idővel környezetterhelő hulladéká. Az erdőgazdálkodásnak racionális gazdálkodásnak kell lenni, nem csak gyerük és vágjuk amíg lehet. Nem elhanyagolhatók az erdő másodlagos funkciói sem, ami valójában nem másodlagos inkább párhuzamos.

Még úgy mellékesen, az erdész nem favágó, az erdészet tudománya nem abból áll, hogy tudjuk kezelni a stihlfűrészt. De nem is rajongói természetkedvelés. Tudomány aminek elsajátítására a vikipédia is kevés, amit évekig kell tanulni elvben és gykorlatban, míg az ember szakemberré válik.

A laikus rajongói természetvédelem pedig épen a tudásalapú természetvédelmnek okozza a legnagyobb károkat. Ugyanis sokan amerikából veszi a "tudásukat" ahol mások a természeti körülmények, a fejlett termelőtechnikán kívül nem létezik szakmailag erudált erdőgazdaság, és a törvényes szabályozás sem éri el a nálunk már Mária Terézia alatt bevezetett első erdőtörvény színvonalát.