Sokan mondják a mának kell élni, de ők tényleg így is tesznek? Még konkrétabban a pillanatnak.

Nekem régebben sikerült hosszas meditációs gyakorlatok, kísérletezések után elérnem egy boldogságos állapotot amikor minden szép volt. Akkor azt mondtam, hogy tényleg nincs szükségem semmire, és akkor tényleg a jelenben voltam, nem cikáztak a gondolataim, a múlt és jövő között. Akik a mának élést híresztelik ők is ilyen boldogságos állapotban élik életüket? Csak mert azt látom hajlamosak a dühre, amit én akkor nem tapasztaltam.