Hogy a fenébe tudnám levakarni magamról a kéregetőket?

Én szociálisan nagyon érzékeny vagyok (volt már, hogy szinte elsírtam magam, miközben hallgattam, hogy kér). Szóval engem is mindig megtalálnak... Volt is egy-két összezörrenésünk a férjemmel, de én inkább azt mondtam, hogy egy napig nem gyújtok rá, és máris nem érte hátrány a családi kasszát. És megtettem :)

Most már rendszerint a bevásárlóhelyeken találnak meg a "visszatolhatjuk a kocsit?" szöveggel. Mivel érmét használunk ezért egy-két zsömlét + csomag felvágottat szoktam felajánlani cserébe. Sajnos nem mindig fogadják el :(

A szemmel láthatóan kamuzóknak határozat nem, nincs pénzem a válasz. De ha egy kicsit is úgy gondolom, hogy lehet, hogy igaz a történet (ha egyáltalán van), akkor inkább adok. Nekem így tiszta a lelkiismeretem.

Engem is mindig megtalálnak, nem tudom én sem, mi alapján válogatnak. Nevezzetek bolondnak, de általában adok. Egyetemista vagyok, ezért maximum kétszázast adok, de azt jó szívvel. Nem érdekel, mire költi, nem érdekel, miért van ott, ahol van, de nekem jó érzés, ha adok. Van, aki megköszöni, és szép csendben elmegy, arról nem lesz negatív véleményem, de az, aki képes utána megreklamálni, hogy "látok ott ezreseket is", annak a képét megjegyzem, és legközelebb még kétszázast sem kap.

22/L

én már 100féle módszert kipróbáltam, volt amit csak a magam szórakoztatására, volt, amit már idegből.

idegen nyelven beszélés sokszor megvolt, angolul küldtem el melegebb éghajlatra a kedves "nem idén barnultat" :)

történt már olyan is, hogy elmeséltem neki, hogy csak ebben a hónapban mennyi volt a rezsim, és igazán felfoghatná, hogy én sem xarom a pénzt.

volt, akin láttam, hogy munkaképes, azt elküldtem dolgozni.

marhára unom már ezt. ennyi erővel a fél ország kiállhatna a blahára tarhálni, mert neki milyen szar.

nem érzem magam kínosan, hogy van szívem elküldeni. basszus, a munkahelyem (marhára nem álommeló, de becsületesen lehet vele pénzt keresni, még ha nem is sokat) hálóval fogja az új alkalmazottakat. nekem senki ne meséljen, h nincs munka.

van néhány olyan ember, akiről valahogy érzem, hogy érdemes adni neki. pl a villamoson FN-t áruló bácsi. adok neki egy 100ast, ő ad újságot, beszélek vele pár szót, és mindenki boldog.

najó, ha nagyon jó kedvem van, akkor cigit is adok néha. de pl "rézbőrűnek" soha semmit.

Én pécsi vagyok. Ritkán találnak be; általában szerencsésen kikerülöm őket.

Ha nincs szerencsém, akkor nemet mondok, és ezt fenyegetőzések követik.

PL:

1. Állapotos barátnőmmel vártam a buszt, odajött egy totál részeg fazon, hogy a mohácsi VONATRA kell neki pénz. Mondtuk, hogy ha jól tudjuk, Mohácsra csak busz megy, és nem adunk. Erre megfenyegetett minket, hogy majd kifigyeli merre megyünk, és megver meg megerőszakol meg ilyenek...

2. Buszt vártam az akkori barátommal. Nagyon rosszul voltam, alig álltam a lábamon. Odajött egy idős néni, hogy adjak neki pénzt, mert neki ennyi meg ennyi a gyógyszere...Mondtam, hogy ne haragudjon, de nem adok, nekem is szükségem van rá, én is abból élek. Ennél a pontnál odabújtam a fiúhoz, és átkaroltam a nyakát. Erre elkezdett ordibálni a nő, hogy "A mocskos qrva, rágja a pasi nyakát, hogy rágja, persze tőlem 200 ft-ot sajnál." Én egy szót sem szóltam, de a srác közölte vele, hogy most takarodjon el, mielőtt elszáll az agya és olyat tesz, amit megbán....

3. Ez a legbrutálisabb. Párommal elmentünk vásárolni. Vettünk egy karton tejet is. Útközben felhívta a mamája, hogy menjünk már fel hozzá AZONNAL! Mamáról tudni kell, hogy iszonyúan pénzéhes, az összes gyerekét elmarta maga mellől. Többszázezres tartozásai vannak, ha van pénze azt cigire költi, az az első. Felmentünk, párom letette a tejet, hogy ne tartogassa. Erre a mamája felcsattant, hogy de jól megy nekünk, neki is igazán vihetnénk, milyen sz.r emberek vagyunk, mert ő éhezik, mi meg dőzsölünk. Mondtam neki, hogy már ne is haragudjon, de hogy képzeli ezt, arról nem én tehetek, hogy képtelen ésszerűen beosztani a pénzét.

Szó szót követett, az "végeredmény" az lett, hogy forduljak fel...

Nem az 1 liter tejről van szó, hanem arról, hogy megengedhetné magának, de inkább másra költi...