Tudnatok nehany tanacsot adni, hogy hogyan kell olyan emberekkel egyuttmukodni akiket nem birunk vagy erezzuk, hogy nem vagyunk nekik szimpatikusak?

Annyi biztos, hogy te jól gondolkodsz erről a kérdésről, és valószínüleg meg is fogod oldani, ami még hátra van. A "beszólások"-kal az a helyzet, hogy sokan csak a humorukat fitogtatják, vagy valaki mondta azt nekik, és ki akarják próbálni máson, stb. Én mindenekelőtt tisztázni szoktam magamban, hogy mindenkinek az jön ki a száján, ami az ő lelkében van, tehát amit mond, az őt magát jellemzi, nem engem. Kell egy belső magabiztosság. Azt is szoktam mondani, hogy egy védőfalat növesztek magam köré, és csak az jön át rajta, amit én átengedek. Így a rossz szavak nem jutnak el hozzám. Aztán meg ki szoktam gondolni néhány barátságos visszavágót rossz megjegyzések esetére. Pl. ha megkritizálják a frizurámat vagy az öltözékemet, ilyesmit mondok: "úgy-e milyen kreatív?" Ezen aztán lehet nevetni, vagy bármit. Szeretem azt az egyszerű mondást is, hogy: "Na tessék!" Ez elveszi az élét a dolgoknak. Vagy:"igazad van . A dédmamám is ezt mondja" Ebből látszik, hogy valami óvilági gondolkodással azonosul. Ilyen mondásokkal előre fölfegyverkezik az ember, és akkor minden jóra fordul. A lényeg: Belül a megingathatatlan önbecsülés, és kifelé a mindenki felé megnyilvánuló tisztelet, kedvesség. Ezek megvannak nálad, úgy vettem ki a soraidból