Csak mi nem szoktunk büfizni?
A kérdésemet ezek a válaszok ihlették
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
Végigolvastuk a férjemmel és furcsán néztünk egymásra..Szóval mi egyáltalán SOHA nem büfiztünk még,nem az hogy egymás előtt de úgy egyáltalán nem esetleg akkor volt amikor kólát ittunk,de amúgy soha.Szóval nem értem,akkor ez most furcsa?Hacsak nem iszunk valami cukros szénsavast ez fel sem merül.A másik meg,hogy ezt lehet teljesen csendben és szinte észrevétlenül csinálni...
Pukizás:hát mi soha nem csináljuk egymás előtt,előfordult már,de inkább kimegyünk a másik szobába vagy visszatartju k vagy bármi,de senkinek sem rózsaillatú nem értem titeket miért nem zavar az hogy a másik a ti bűzötöket szagolja -.-
Azt sem értem mitől puffad a hasatok,ha egyszer egyszer visszatartjátok.
8éve házasok vagyunk 10éve ismerjük egymást.
TELEJSEN JÓ A KAPCSOLATUNK ÉS FELSZABADULT.
Egyetértek azokkal,akik az intelligenciára és a nevelésre fogják!
Igen van gyerekünk,5 éves.
Most kicsit megnyugodtam,hogy igenis sok olyan család van,ahol ez nem számít "normálisnak":)
Nem értem ezt a nagy lepontozosdit..
Viszont nagyon meglepődtem egy válaszadó gondolkodásán kb ez a lényege : "hadd szagolja,ha én is szagolom az övét".
És mi az,hogy nem lehet csendesen és zárt szájjal büfögni?
CSAK EZÉRT LEMENTÜNK AZ ÉJJEL-NAPPALIBA VENNI KÓLÁT.
Ittunk jó sokat mindketten és akárhányszor kellet büfögni az összeset sikerült nagyon diszkréten,csendesen,zárt szájjal és orron kifújva a levegőt..Szóval gyakoroljatok!:)
Engem nem zavar,amíg közvetlenül nem érint.
Csak érdekelnek a Miértek-odáig ok,hogy megteszik,de miért nem zavaró ez számukra?Miért természetes az ilyen viselkedés?Tényleg nem zavar!
De pl meglepő,hogy valaki azt mondja,hogy nem lehet csendesen.
Szerintem ez az alap jó modorban benne kéne hogy szerepeljen,hogy ne tegyük meg mások előtt:mint pl:
Nem túrjuk az orrunkat,nem fingunk,nem böfögünk,nem tesszük a lábunkat az asztalra,nem köpködünk..Nálunk ezek egy kalap alá vehetőek.
Elvonulunk, mert nem szívesen eregetünk a másik orra alá. A férjemnek egyszer emésztési gondja volt, hónapokig rohangált dokikhoz, mire rendbe tudták tenni. Mondta, hogy ne haragudjak, de fizikai fájdalmai vannak, annyira puffad, maradjunk annyiban, hogy szól, mikor "meneküljek". Éjjel volt kellemetlen, mert felébredtem néha a bűzre...
Viszont nem szóltam, mert láttam rajta, hogy tényleg szenved, nagyon nem volt rendben az emésztése.
Tény, nem örültem a szagorgiának, de elsősorban az a fontos, hogy a szándék megvan-e arra, hogy megkíméljen. A betegség miatt természetesen nem szóltam, főleg, hogy máskor odafigyel erre.
Büfinél egy aranyos sztori volt egyszer: valamit akart mondani, felém fordult, épp nyitotta a száját, de egy oroszlánbőgés szaladt ki rajta. Azt a döbbent arcot soha nem felejtem el, amit akkor vágott :))) Semmi előjelét nem érezte, nagyon váratlanul támadott a plusz levegő :)
Hogy miért nem zavaró ez számunkra?
Számomra egyrészt azért mert így "szocializálódtam" másrészt azért, mert ha valakit szeretek akkor azt teljes valójában elfogadom, pukival, büfivel együtt. Ennyi. Az egész elfogadás kérdése.
És ide is belinkelem:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!