Csak nekem idegesítő a "Mennyi volt? " kérdés?

Tudod mi volt nagyon tapló? Csináltam tetoválást, munkatársam rögtön. mennyi volt? Megmondtam 22 ezer, erre a következő kérdés: tudsz kölcsön adni?

Megjegyzem nem is vagyunk olyan jóban, és párom fizette, karácsonyi ajándék volt, nekem nem tellett volna rá.

Én se szeretem az ilyen embereket. Sokszor gyűjtök drágább dolgokra, de hónapokat, és aztán meg nyamnyognak rajta, hogy nekem mennyi pénzem van, holott csak nem *aszom el.

Itt meg mindig a másik zsebében akarnak turkálni, és iszonyatosan irigyek is.

Folyton kérdik: "Hogyhogy bekerültél az XY céghez? Mennyi a fizud? Biztos sok pénzt kapsz ugye? Mondj már valamit!"

Elegem van ezekből az emberekből. Ha válaszolok nekik, elkezdenek sopánkodni, meg irigykedni, még akkor is, ha igazából nincs is miért irigykedniük. Aztán fél nap alatt tud rólam mindent az egész falu.

Ha meg nem válaszolok, vagy azt mondom pl.: Rózsi néni 55 éves létére nem hallotta még, hogy más zsebében nem illik turkálni? --> Erre bezzeg ő van felháborodva. És pár óra múlva meg azt hallom vissza, hogy milyen bunkó gyerek vagyok, pedig ő csak érdeklődött.

Nem zavarna, ha 1 max 2 alkalommal kérdezné meg, de minden új esetnél, és nem csak munkánál ezt csinálja. Ha elcseszte valaki az életét, miért sajnálja mástól az előrehaladást?

egyébként van, amikor hazudok tapintatból. pl. ha egy volt osztálytársam, akiről tudom, hogy napi megélhetési gondjaik vannak és 4 gyereke, megkérdezi, mennyi volt a felsőm, nem mondom meg neki, hogy pl. 7 eFt, hanem azt mondom, nem is tudom, turiban vettem, kilóra volt (ami lehetne akár igaz is, mert ott is vannak márkás cuccok). és akkor elbeszélgetünk, hogy hát, igen, ki kell fogni, ő is túrt múltkor egy márkás eztésezt a gyereknek. ha meg őszintén megmondanám, csak rossz érzése lenne szegénynek és az én házamban ne érezze magát senki rosszul :)

szóval az udvariasság néha jellemtelenné teszi az embert, mert hazugságra bírja, de még mindig jobb, mint belegázolni a lelkébe valakinek, aki ráadásul a vendégünk.

utolsónak:

Teljesen igazad van, ha egy vendégről van szó. De ha az utcán kérdezősködnek, ráadásul még mások előtt is, azt nem szeretem. Meg nyilván én sem szeretek megbántani egy vendéget, vagy ha én vagyok vendégségbe. Ott azonosulni igyekszem az ottani emberekhez. PL.: ha nekik nem futja új gépre, és azt mondják, hogy lassú a mostani, nem fogok előttünk villogni az új, hiper szuper gépemmel. Egy közelebbi ismerős, aki beenged magához, vagy feljön hozzám más stílust érdemel, mint azok akik csak írigykedés céljából kérdezősködnek, ráadásul csak látásból ismerem őket.