Miért csinálom ezt ezeknél az embereknél?

Vannak olyan emberek akiknél érthetetlen módon képmutató vagyok, csak vigyorgok, helyeselek, udvariasan visszakérdezek valamit ami nem is érdekel, csak, hogy mondjak valamit. Tő szavakban válaszolok és mosolygok hozzá, de nem értem miért(?). Akkor a legzavaróbb, mikor "hivatalosabb" az a személy akinél így viselkedem, pl a régebbi osztályfőnökömnél nem volt semmi gond, magamat tudtam adni, a mostaninál viszont nem, pedig már eltelt jó néhány év, hogy megoldódjon ez, de nem, hatalmas kényszert érzek arra, hogy némi képmutatással megússzam a vele való beszélgetést és továbbálljak. Az a legrosszabb, amikor beszélgetek valakikkel és odajön egy ilyen személy és onnantól már nem tudom magamat adni, vagy csak nagyon rosszul.

Én arra a következtetésre jutottam, hogy "nem szimpatikusság" némi félelemmel keverve.