Tulajdonképp ki is vagyok én, és legfőképp mire vagyok jó?

Nem tudom a perverz gondolatoknak mi köze van ahhoz hogy sznob vagy. Hát nem sok tart vissza attól hogy akkor most menj és próbálj ki amit csak akarsz. Hacsak nincs tömegiszonyod vagy hasonló. De erről nem írtál tehát feltételezem hogy egészséges vagy.

A magányos meg ki hitte volna, hogy felőröl mmm. A társaságos meg azért hülyeség szerintem mert mondjuk napközben együtt vagytok aztán mész haza, plusz nem kell mindennap találkozni. Ha meg jó érzés velük lenni akkor meg nem lesz gond. Én imádtam bemenni munkahelyemre, mert végre volt ahol volt beszélgetés. Egyébként pont fizikai munka volt, nem tudom én örültem hogy van pénzem. Mondjuk szerintem maga a munka nem megalázó ha már akkor inkább az hogy azért dolgoz ott ahol, mert cseszel tanulni/tenni érte bármit úgy hogy közben panaszkodsz meg mást szeretnél csinálni.

Egyébként sajna meghalt apukám, és nem igazán alakultak jól kapcsolatok. A lényeg hogy magány még jó hogy felőröl, szerintem max akkor nem, ha már felnőttként csöppensz bele, mert akkor más kép állsz hozzá, meg azért ha szereztél jó barátokat nem olyan könnyű beleesni magányba.

Szerintem írjál könyvet arra vagy jó. Az ilyen szövegek pont oda jók, persze nem garantált hogy sikeres lesz. Egyébként kb. az egész belesűríthető annyiba hogy zárkózott vagy 1-2 mondatban. Azért jön a sok hülye gondolatod is, mert ha lenne ami leköt nem lenne agyadnak ennyi felesleges energiája. Már csak tapasztalatból is.

Tudod, pár sorodban teljesen magamra ismertem. Ha nincs egy sem ismerősöm, akivel beszélhetnék, vagy eltölthetnénk egy kis időt az a bajom, hogy senki nem foglalkozik velem. Ha van, akkor meg hagyjon engem mindenki békén. Amunkával ua így vagyok. Nem vetem meg a munkát, de olyanok közt dolgozni, akik azt a fogalmat sem ismerik, hogy mondatfonetika, csak pakolgatják össze vissza a szavakat ezzel mondatokat generálva, de értelmetleneket megalázó. Sokkalta többre érzem magam ilyenkor, s mindig bevillan a Good will huntingból az a rész, amikor Ben beszél Matt-el, hogy neki nem ezt kell csinálnia. Valahogy igen.

Aztán ott van az a rész is belőlem, amit még hiányolok a tiédből, bár ezt talán fiatalságodnak tudható be, hogy tököm tele van a monetáris rendszerrel. Dolgozol háromnegyed életen át, hogy negyed életedben legyen kb 20 perc, hogy valamit kezdhess a szabadidőddel. Nem jó ez így. Bennem sokszor megfordult már, hogy nem nekem való ez az élet, sajnos el kell ismernem. Ha a Darwin elme felé hajlunk, akkor én nem a túlélő vagyok , hanem aki elpusztul....

És még folytathatnám.

Hidd el sok emberben megfordul azonos eszme, mint amit írtál, csak kell egy érettségi fok, mikor ezt foganatosítani is tudja, de addigra meg már ötvözi egy-két rossz emlék, élethelyzet, s csak egész részeként jelenik meg a kiragadott érzésed.