Ha kedves és segítőkész vagyok, akkor azt hiszik gyenge is, és kihasználhatnak, átverhetnek vagy árthatnak nekem. Gondolom másokkal is van ilyen? Ti hogy védekeztek ellen?

Heló

Normális vagyok, alaphangon kedvesen viselkedek az emberekkel, és korrekt módon ahogy azt elvileg megérdemelnék. Csak egy a probléma hogyha: akadnak emberek akik azt hiszik hogy ha ilyen vagyok, akkor már gyenge is vagyok és ártana akarnak nekem. Példa rá: az iskola, mondjuk legyen matekóra, normális vagyok, nem tartozom a rendetlenekhez. Ha a tanár kérdez valamit, akkor normálisan válaszolok ha felelnem kell akkor felelek és nem hisztizek, mégis az osztály egy része össze vissza ordibál, oltja a tanár, ráköp a kabátjára, nem egyszer előfordult hogy meg is siratták. Az a baj hogy ilyenkor a tanár nem mer visszaszólni az ilyeneknek, nem harcol ki magának tisztelet és úgy tudja csillapítani a felgyülemlett dühüt és haragot hogy rajtam vezeti le. Velem szemétkedik engem hív felelni, bunkózik, oltogat hogy mit keresek itt. Én persze visszaszólok neki hogy normálisan hogy fogja vissza magát ha én is normális vagyok vele. Erre bevág 2 eggyest, amiért ezt mondtam neki, viszont ha más valaki aki rendetlenkedik eggyest érdemelne nem meri beírni neki az eggyest mert fél a következményektől. Ez tetűségnek tartom, azért mert normális ember vagyok még nem jelenti azt hogy gyenge is és rajtam vezetheti le a sresszt ami éri. De nem csak matekkal van így ott van pl, az osztályfőnököm, aki néha olyan kedvébe van és piszkálódik, azokkal akik normálisak, viszont ha a bunkók hiányoznak óráról és a tanár megkérdez hol voltál, a bunkó röhögve azt mondja hogy rosszul éreztem magam. Erre a tanár nem kérdez semmit leigazolja neki, viszont ha én már a harmadik szülői igazlásomat mutatom neki, akkor magyaráz hogy persze el is hidjem hogy tényleg beteg voltál. (és megjegyzem nem olyan iskolába járok ami gladiátor képző lenne, szóval nem az a veszélyes suli ahol a srácok egy része késsel járkál és szünetben mefit szippant fel az orrába, csak mert egy barátom ilyen suliba jár, és azt mondja ott fura mód az emberek másabbak és a közösség is jobb ) Másik példa jövünk vonattal, jön az kalaúz, kéri a jegyeket, odafordul egy nagydarab szétgyúrt kanihoz, aki ránéz és azt mondja neki : Mivan??

Erre a kaller azt mondja semmi, de látszik rajta hogy be van szarva, és odajön hozzám elkéri a jegyet aztán azt mondja mutassam a diákomat. Én mondom neki hogy a táskám alján van, hagy ne kelljen itt most pakolásznom és keresgélnem. Ő meg elkezd magyarázni hogy Jajj vegyek csak elő gyorsan!! Nagyon idegesítő tud lenni ez az egész. Azt el kell mondanom hogy nem vagyok kistermetű félős alak, ha ilyen van velem akkor normálisan és határozottam kérdezek hogy mi miért van. 17 éves vagyok 1 éve testépítek, régen elég vézna voltam most azonban már nem vagyok kicsi, 37es karom van ami magamhoz képest jó, az arcom elég gyerekes, de ez nem jelenti azt hogy gyenge vagyok, ha kell odateszem magam. Tudom hogy az emberek ilyenek, és hogy ez ellen nem sok megoldás van, nem szabad jópofának lenni és nem viselkednek velünk így. Azonban én még sem akarok átmenni bunkó, aljas alakba, de nem tudom hogyan védekzhetnék ilyen alakokkal szemben. Pl hogyan lehetne megoldani a matek órát? Én is kezdjek el örjöngeni? Sőt legszivesebben én is leköpném a tanár kabátját mert ha ilyen alak akkor rá is fér, de ember vagyok és tűrtőztetem magam.

Csak ennyi idősen történnek ilyen dolgok vagy kséöbb is ez vár rám? Ki mit gondol erről és ki miként dolgozza fel? Hogy védekeztek ellen?

Légyszives oylan válaszokat ne írjatok hogy légy Kemény ba*zdmeg vagy Nőlj már fel ilyenek az emberek! Mert ezt magamtól is tudom... Ismerem hogy ami nem pusztít el erősebbé tesz, és eggyet értek ezzel, ezért ne úgy képzeljetek el mint egy kis szűzies kisgyereket aki most ismerkedik a világgal, nem csak a testem edzem, lelkileg is edzett vagyok, most mégis kíváncsi lennék mások véleményére.