Miért foglalkozik emberekkel az olyan, aki előítéletek alapján kezel másokat, és ezt kifejezésre is juttatja?

Zavaros, hogy miről is akarsz beszélni.

előítélet és előítélet között van különbség.

Az általad említett tanár-diák előítélet mondjuk 7-10 évvel ezelőtt idiótaság lett volna ez tuti. Napjainkban viszont szerintem érthető.

Az előítélet egy természetes tulajdonság. Ott van az egész élővilágban. Ez az alapja az evolúciónak. Minden létforma követ el hibákat, belenyúl az ismeretlenbe, megégeti magát, tanul belőle, legközelebb óvatosabb lesz. Sokszor más hibájából tanul.

A kérdésed, hogy miért lesz az ember egyikhez kedves, a másikhoz nem, ennek semmi köze az előítélethez, hacsak nincs valami tulajdonságod amiben különbözöl a másik embertől, ami okot ad az előítéletre.

Amiről te beszélsz az a szimpátia. Egyik ember szimpatikus, a másik nem. Ennyi. Munkahelyen pedig ezer tényező szabhat még szabályt arra, hogy a felettesed hogy bánik veled, ugyanez a suliban is. Nem kell ehhez előítéletesség.

Amúgy annak ellenére, hogy én előítéletes vagyok (ami szerinted rossz), én is tapasztaltam meg megítélést ahol a f.sz rosszabbik oldalán kezdtem. A legtöbb esetben megértettem és bizonyítottam, hogy nem igaz rám, vagy szartam rá, mert nem számít.

Suliban pl valamit intéznem kellett határidőn túl. Az ügyintéző hölgy pedig viccesen jegyezte meg, hogy nem koncertezni kellene, hanem tanulni vizsgázni, stb. A valóság az, hogy komoly családi gondjaim voltak és nem bulizás miatt csúsztam el. De nem mondtam, mert minek? Igaza is lehetett volna, hisz a többség a korosztályomban akkor ilyen volt.

Volt olyan, hogy egy emberkének elvállaltam munkát. Programozó vagyok, és sokszor megégette magát béna programozókkal. Engem is így kezelt szinte, igaz néha már elnézést kért, hogy nem akar megítélni (de megtette). Akkor is bizonyítottam, most az ember folyamatosan rajtam lóg.

Sok hasonló sztorit tudnék. Előítéletek voltak, vannak lesznek. Van aki nyírvákol miatta, és van aki veszi az akadályt, megküzd vele, és nyer.

Programozó vagyok, nem elektromos áramkörökkel foglalkozok. Mindenesetre többnyire értem mit mondasz, de:

az áramköröket, programokat emberek alkotják egy bizonyos feladat végrehajtására. Az, hogy mikor hibás, azt az alkotó mondja meg, ha nem azt a feladatot végzi el ami alapján beprogramozták.

Az ember, és a legtöbb értelmesebb élőlény így van programozva.

Azaz, lát, hall, szagol, ízlel, tapint, ezek alapján emlékeket tárol. Az emlékek mellé pedig érzéseket raktároz el. Az érzés egy JÓ és ROSSZ közötti skálán mozog.

Amikor hasonló ingerrel kerül szembe amiről van emléke, akkor az alapján fogja megítélni, hogy az emlékei összessége milyen érzést alkot azon a bizonyos skálán.

Egyéni szoc probléma, hogy te ezt nem fogadod el helyesként, és az oroszlánt felszólítod, hogy egyen répát, ne húst.

És mellesleg, ha írok egy programot ami minden embert homokosnak titulál akinek 'L' betű van a nevében, akkor az a program HELYESEN fog működni, mivel erre lett programozva.

Aki nem tanul, nem emlékezik, az több hibát fog véteni az életben.

Amikor hasonló ingerrel kerül szembe amiről van emléke, akkor az alapján fogja megítélni, hogy az emlékei összessége milyen érzést alkot azon a bizonyos skálán.

aham, de csak az autisták hagyatkoznak száz százalékban az emlékeik adta érzésekre, amikor egy teljesen idegen ember áll eløttük. Szép is lenne, ha mondjuk a pincér leköpne, mert egy héttel korábban megsértette øt valaki, aki hasonlított hozzám. Ez persze egy erôsen sarkított példa, ne köss bele.

A kérdés pedig teljesen jogos (és világos): valóban, akit ennyire befolyásolnak az érzései, az mi a XXXnak megy olyan munkakörbe, ahol egész nap emberekkel kell foglalkoznia?

nem belekötni akarok, csak hozzászólni a pincéres témádhoz, mert szerintem kell azért.

tehát a pincér ugyanúgy előítéletes, ugyanúgy érzéseket emlékeket raktároz el. ez nem függ attól, hogy ki autista, cáfold meg...

a pincérnél annyi a különbség, hogy "képmutató", persze most nem rossz értelemben. Őt azért fizetik, hogy jól viselkedjen és kiszolgálja az embereket.

mellesleg nem mondtam, hogy egy rossz emlék lesz mérvadó, csak akkor ha nagyon rossz érzés párosul hozzá.

Ha egyszer adsz pénzt egy hajléktalannak, utána az leköp és neked esik, akkor ha legközelebb ha találkozol másikkal aki hasonlóan néz ki, hasonló a testbeszéde, mozgása, akkor megszólal benned a riasztó. Persze le lehet küzdeni időnként, van amikor le is kell, de azért többségében az okos ember inkább hallgat rá, mert ki szeret 2x ugyanabba a szarba lépni?

"Kíváncsi vagyok, hogy Ti is éltetek-e át hasonlót, és hogyan magyarázzátok a jelenséget..."

Ez nem tudatos dolog a részükről, hanem ösztönös. Az oka pedig az, hogy féltékenyek az erényeidre. Nyilván a személyiségükben vagy a személyes élményeikben lehet az oka. Valószínű nem bírják elviselni, ha valaki jobb náluk valamiben.