Ha egy építkezési vállalkozó kivág/at/ 8 db, legalább 80-90 éves Jegenyefát (Jegenye nyár), Ő ezentúl miben fog gyönyörködni?

"Gondolom, elsősorban az óriási nyereségben, amit az a három pinceszintes, 120 lakásos ház fog hozni Neki",

de komolyra fordítva a szót lehet úgy is reagálni, hogy

"Egy másik telken lévő 8 másik jegenyefában",

de ilyen már nem lesz, mert az előző 8-at kiirtotta egy "kollégája", egy másikról pedig egy harmadik fogja kivágatni hamarosan.

Ezekben az emberekben ilyen gondolatok nem fogalmazódnak meg?

Nem lehetne azokat a szegény fákat az épület tervezésekor figyelembe venni?

Csak egybefüggő, négyszögletes alapban lehet gondolkodni?

Konkrétan a Budapest, XIII. Kassák Lajos utca - Lőportár utca - Tüzér utca közötti területre gondolok, amelyiket ma elkezdtek kiirtani. Lehet, hogy mire holnap arra járok, már csak egy pusztaság fogad.

Az új épület elé esetleg ültetendő, génmanipulált, talán 10 év múlva megerősödő , maximum 3 méter magasra megnövő díszfák sem lomb felületben - fotoszintézis - sem esztétikai élményben nem fogják pótolni a hosszú évtizedek azon "eredményeit", amelyeket ma és a közeljövőben kiírtunk.

Más is elszomorkodott már ilyesmin?