Jogtalanul vagyok dühös emiatt?
Egy olyan kisvárosban élek, ahol nincsenek szabadtéri kávézók, standok, sétálóutcák vagy bármi szabadtéri helyiség ahová beülhetnék, sőt ha lenne, akkor is messze van a városközpont és az oda való eljutás már felbontaná ezt a reggeli napsütéses imázst, de megkockáztatnám és venném a fáradságot, ha LENNÉNEK ilyen helyek..
Jó idő van és simán el tudnám képzelni, hogy pl Szegeden, Egerben vagy bármelyik nagyobb városban reggel lemegyek és sétálok egy nagyot, beülök egy kávézóba, olvasgatok, de itt az egyetlen lehetőség, hogy kimegyek az udvarra, amit unok és emberek sincsenek.. Így marad a gépezés.
Rendben van, megoldás: költözzek olyan helyre ahol vannak sétálóutcák. Természetesen, de mi kárpótol az addig elpazarolt időben ami gyakorlatilag az egész gyerek és kamaszkoromat felőrli?
válasza:
válasza:Adományozz pénzt az önkormányzatnak, hogy fussa ilyenekre is.
Amúgy meg reggel beülni? Egy városban sajnos csak rohannak az emberek. :D
válasza:Túldramatizálod a helyzetet.
Általában az embereknek nincs idejük reggel ilyesmire.
Tudod kik ülnek a városokban a kávézókban reggelente: nyugdíjasok és turisták. :P Meg max. anyukák, akik otthon vannak, és beülnek egy kávéra - megszakítva a délelőtti bevásárlást - míg a gyerek bölcsiben, oviban van. De annak sem kényelmes újságolvasás a célja, hanem egy gyors pletyizés, és tapasztalatcsere. :P
Én is olyan helyen nőttem fel, ahol semmi ilyesmi nincsen. És akkor mi van? Barátnőmmel kimentünk a kukoricásba, és ott bujkáltunk, a gabonatáblák közti földes utakon sétálgattunk és megbeszéltük az élet nagy dolgait. Vagy kifeküdtünk a rétre, szintén a város határában a semmi közepén és néztük a felhőket. Vagy csak úgy, az uncsi utcákon sétáltunk.
Egymáshoz jártunk fel kávézni, vagy a kisbolt ütött kopott lépcsőjén kóláztunk. Vagy leültünk a piactéren egy kőasztal tetejére, vittük a csipszet, az üdítőt és egész délutánokat eltöltöttünk ott. Megvolt a törzshelyünk is a barátokkal. :P
Ha vannak barátaid, tök mindegy, hogy van-e beülős hely, vagy nincs, van-e sétáló utca vagy nincs, akkor is megoldjátok, hogy legyen helyszíne a beszélgetéseknek, hülyüléseknek vagy a sétáknak.
Nem a kávézók vagy parkok hiánya őrli fel a kamaszkorodat, hanem a magány.
Mert hiába élsz te egy szuper parkos, sétálóutcás, hangulatos helyen, ha nincsenek barátaid, kietlennek fogod látni azt is.
20:27
Régebben voltak ilyenek is, tudom mire gondolsz. Viszont az utolsó résszel nem értek egyet, én tökjól érzem magam egyedül pl egy sétálóutcában, szeretek nézelődni és tetszik az egész hangulat, legfőképpen nyáron persze..
válasza:20:37
Tisztában vagyok a realitásokkal, de maga a tudat, hogy "akár lemehetek és beülhetek valahová" elégedettséggel töltene el, mivel ha hosszú távon él ilyen helyen az ember, előbb utóbb lesz jópár szabadnapja, amit akár így is eltölthet egy családi ház udvara vagy a számítógép felett görnyedés helyett.
(ui.: lehet, hogy Szegeden fogok tanulni)
válasza:Hasonlóképp éreztem magam, amikor falura költöztünk.
Aztán változott.
Sok dologban nem ér fel a nagyváros egy kicsiny hellyel.
Sokszor mentünk haverokkal a "rétre" (Napsütéses domboldal)
Vittünk pokrócokat, bort, teát, vizipipát, vagy csak egy frizbit, vagy íjat.
Alkonyat után oda lehetett bújni a leányokhoz.
Gyönyörű évek voltak. Pest összes kávézóját (sokban fordultam meg) nem cserélném el erre.
válasza:A városban a tűzzsonglőrködést sem nézik jó szemmel. Ahol meg lehetne, ott félő hogy megkéselnek.
A vidék _nem_unalmas_!
Járj néha városba is. Nyitja a látótered. De szerintem nem kell oda vágyódni. Nem életre találták ki azt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!