Őszintén örültök barátaitok boldogságának, akkor is, ha nektek éppen semmi sem jön össze?

Én mások boldogságának nem tudok örülni, de irigykedni se tudok rá. Más sikere engem közömbösen érint (még a barátaimé, páromé, családtagjaimé is). Nem rossz és nem jó számomra. Szoktam gratulálni, meg elismerő szavakat mondani persze ilyenkor (kivéve, ha nagyképű az illető, mert azt nem támogatom érzelmileg), de nem érzem őszintén belülről (mint ahogy a féltékenységet sem). Igyekszem másoktól függetlenül megítélni magamat, és ehhez úgy érzem arra van szükségem, hogy sikerük/kudarcuk ne váltson ki heves érzelmi reakciókat belőlem. Így nekem sokkal erősebb a lelki nyugalmam.

30/N

Nem azért haverom/barátom mert egyetemre jár vagy mert boldog párkapcsolatban él és nem vagyok egyikre se féltékeny pedig én nem járok egyetemre és barátnőm sincs.

20F

nagyon bántana az ilyen nagy dolog mint pl a felvételi. kínosan érzem magam, inkább az a helyzet, amikor mesél nekem, hogy hogy várja a sulit én meg kevesebbnek érzem magam.

amúgy ha nincs összefüggésbe velem az öröme, illetve párhuzamba vagy nem is tudom hogy fejezzem ki magam, akkor vele örülök:D

sajnos nem mindig tudok őszintén örülni...főleg, ha ugyanaz a dolog nekem nem jött össze. :(

20/L