Miért hangoskodnak sokan a lakótelepeken?

Szerintem alapvetően nem egészséges 50-60 négyzetméteres lakásokban lakni harmad-, negyed-, vagy többedmagunkkal. Sajnos a sok zsúfolt lakótelep a kommunizmus egyik maradványa, és rengetegen arra kényszerülnek, hogy valamelyik házblokkban lakjanak. Persze, tőlünk nyugatabbra is vannak lakótelepek, de általában a miénktől nagyobb lakteret alakítanak ki a tervezők. Viszont a helyzet sokkal jobb, mint például Kínában, ahol 30 négyzetméteren él a három-négy tagú átlagos család.

A 15-20 éves korosztály tagjainak meg valószínűleg nagyobb térre lenne szüksége, hogy kimozogja, kiélje magát.

És az egyik elcsépelt példa: az NDK területein egyes panelblokkokat felújították és a szinten elhelyezkedő 3-4 lakásból ütöttek össze egyetlen egyet. Mini teraszokat alakítottak ki a szinteken, az épületeket szépen bevakolták és a tető cserépborítást kapott. Ennek ellenére a tehetősebb németek elmenekültek onnan (még a belvárosból is, ki a zöldbe) és az épületeket arab, török vagy egyéb bevándorlók lakják.

Szóval az előző mondandóm lényege: a kicsi, zsúfolt tér sokakat frusztrálttá tesz, az emberek életmódja emellett felgyorsult, és a társadalom tagjainak többsége sehol sincsen tekintettel a másikra.

Mivel lakhelyet nemigen tudsz változtatni, az embereket meg pláne, két javaslatom van. Az első a költségesebbik megoldás: hangszigeteld a falakat és cseréltesd le az a nyílászárókat. Az olcsóbbik, hogy teremts magadnak a lakásban nyugalmas környezetet (pl. fesd be a falakat zöldre; dobj ki minden, a helyet feleslegesen foglaló kacatot stb.), és - viccesen hangzik, de hátha van hatása - tegyél be füldugót a füledbe éjszakára. Esetleg mozogj sokat alvás előtt, illetve igyál langyos mézes tejet.

Szinte mindent leirt az elözö válaszado. Én is ilyen tömb lakásban élek. Az a gond, hogy külömbözö mentalitásu emberek vannak "összezárva", elégg ha van egy-két "ki ha nem én" tipusu ember az már mérgezi az egész környezetet.

Egyszerüen sokk embernek sulyos viselkedési problémája van (bezártság,szegénység hatása stb.).

De attol lehetne másikra tekkintettel.

Na, na, azért nem kell ilyen tragikusan felfogni, fel a fejjel! Drága Mamikám 75 évesen költözött kis házukból lakótelepi lakásba, miután Papa itthagyott minket. :( Hogy közelebb legyen hozzánk. Néha panaszkodik szegénykém, de van a környéken egy mesterséges tó, oda pl. szeret kijárni sétálni. ... Továbbá, ha bekapcsoljuk mondjuk a TV-t vagy zenét, nem lehet hallani, hogy pl. a szomszédban csapkodják az ajtót. Éjszakára továbbra is javaslom a füldugót - nyugi, süket nem lesz tőle az ember, ébresztőórát pl. meg lehet vele hallani, csak a külső zajokat tompítja, pont amik Téged zavarnak. És mivel sok ember van egy helyen, nagyobb az esély, hogy hasonló korú és gondolkodású emberekkel megismerkedhetsz - Mamikám is gyorsan megismerkedett 1-2 hozzá illő idős hölggyel.

Mellesleg: sok huszonéves fiatal, pl. én is, örülne, ha lenne pénze egy önálló lakótelepi lakásra, akár a 10. emeleten is. Szülőkkel összezsúfolva egy lakásban, az még több konfliktussal járhat, mint sok család egy házban... Vagy ha lennének bérlakások, mint régen - ma már nagyon kevés van, csak a nagyon ászorulók kapnak, az albérlet meg ésszerűtlenül drága.