Kik azok a kispolgárok? A 80as években kiket neveztek így? És ma?

A kispolgár az alsó középréteget jelöli, nagyon heterogén, leginkább jövedelmi státuszként foghatnánk fel. Természetesen a két vh. között mást jelentett a szó, ezért felvett egy pejoratív jelentést is, mely innen származik:

[link]

(Az 'osztály' szóból arra következtetek, hogy ez a szócikk a szocializmus idején született, a 20. sz. első felére vonatkozhat. A nyolcvanas években nem volt valódi "tőkésosztály". Nehéz kérdés, hogy ott ki volt a kispolgár, megint csak a jövedelemre tudok hivatkozni: nem mezőgazdaságból élő, alsó középosztálybeli családok?)

Azt gondolom, mára megszűnt ennek a megnevezésnek az érvényessége, mert nincs szó kispolgári öntudatról. (Ugyanakkor maga a társ. státus nagyon is létezik, sőt ez alkotja a magyar társadalom tekintélyes részét: kis keresetű, vagyoni biztonságot nélkülöző, de még nem (teljesen) lecsúszott rétegét.)

A kispolgár az alsó-középosztályhoz tartozó személyt jelenti. Eredetileg ez a középosztály és a munkásosztály közötti réteg, tehát az a réteg, amely nem tulajdonos (nem foglalkoztat munkásokat, vagy max. 1-2 segédet, vagy csak családtagokat), ugyanakkor viszont nem is munkás, hanem önálló. Ilyen pl. egy cipész, szabó, fuvaros, boltos. Bővebben azonban ebbe a kategóriába azok is belefértek, akik ugyan munkásnak vagy alkalmazottnak számítottak, de olyan jól kerestek, hogy úgy éltek, mint a kispolgárok. Főleg a jól képzett szakmunkásokra (esztergályos, nyomdász) vonatkozik ez, illetve a kis hivatalnokokra, a vasutasokra, rendőrökre stb.

A 80-as években a kispolgárok az értelmiségi rétegek alsó része (pl. tanárok), a hivatalnokok, irodai dolgozók voltak, illetve a kevésbé jól menő maszekok.

A "kispolgári" viszont mást jelent, a kispolgárokra jellemző szemléletet, értékrendet. Ennek lényege a zártság, a minden újjal és nem megszokottal szembeni bizalmatlanság, a család és a hagyományok mindenek feletti tisztelete, szűk látókörű, anyagias szemlélet.

ma 13:34

Kispolgári öntudat nincs, de kispolgári értékrend, stílus, szellemiség, ízlés van. És ez pontosan az ma is, mint régen. Aki már nem proli, de még nem középosztály, az kispolgár.

Pillanatok alatt le lehet tesztelni, hogy ki kispolgár. Pl. milyen bútorokat szeret? (a kispolgár fabútorokat, azon belül világos színűeket). Milyen gyakran fogad vendégeket, és kik azok? (a kispolgárnál viszonylag ritkán van vendég, és vagy családtagok, vagy nagyon régi ismerősök, barátok). És még lehet feltenni egy halom ilyen kérdést. Egyik se 100%-os, de több kérdésből már összeáll a kispolgár képe.

Persze egy kispolgár nem nevezi magát kispolgárnak, hanem úgy gondolja, hogy ő a normális, tisztességes átlagember, ő "az ember". De hát kb. minden osztály ezt gondolja magáról.

"Pillanatok alatt le lehet tesztelni, hogy ki kispolgár. Pl. milyen bútorokat szeret? (a kispolgár fabútorokat, azon belül világos színűeket). Milyen gyakran fogad vendégeket, és kik azok? (a kispolgárnál viszonylag ritkán van vendég, és vagy családtagok, vagy nagyon régi ismerősök, barátok)."

Ez azert nem ilyen egyszeru...amirol te beszelsz, az izles es az nem feltetlenul fugg ossze a tarsadalmi hovatartozassal. Mindenkinek olyan az izlese, amilyen. Ezek kozott nem szabad ilyen szoros osszefuggest keresni, mert ebbol van a sok eloitelet, a skatulyazas.

22:38

"amirol te beszelsz, az izles es az nem feltetlenul fugg ossze a tarsadalmi hovatartozassal"

Igen, amiről beszélek, az ízlés. Ami összefügg a társadalmi státusszal, mégpedig nem feltétlenül, hanem feltételesen (részlegesen).

Netán világos színű fabútorod van? :)))

"Mindenkinek olyan az izlese, amilyen."

Igen, és ezt nagymértékben - nem teljesen - determinálja a társadalmi réteg, amihez az illető tartozik.

Nincs vilagos fabutorom, vagy csak nagyon kis reszben (sajnos), de nem hiszem, hogy ez barmit is mond az ember statuszarol es ez inkabb sztereotipiakat szul. Ez olyan, mint hogy minden rocker satanista meg minden szoke no IQ-hianyos. Ezekbol a megnyilvanulasokbol lesznek a nagy blodsegek.

Arra pl. kivancsi vagyok, hogy a kispolgarhoz miert is jarnak feltetlenul kevesebben? Tehat egy nagyvallalkozo csakis valami bulis fazon lehet, akinek atjarohaza van? Ugye ezt nem gondolod komolyan?

22:54

"a kispolgarhoz miert is jarnak feltetlenul kevesebben?"

Itt nem arról van szó, hogy ki "bulis fazon" vagy ki nem.

A kispolgár a baráti kapcsolatai kialakításakor nagyobb fontosságot tulajdonít a szoros kapcsolatoknak a lazákkal szemben. Tipikus baráti köre: volt iskolai osztálytársak, egyetemi csoporttársak, gyerekkori barátok. Ezekkel a közös emlékek, meg az intimitás lehetősége köti össze (lehet velük beszélgetni, szórakozni stb.) Másodszor, a kispolgár rendkívül családcentrikus. Harmadszor, a professzionális és üzleti kapcsolatok nem annyira fontosak a kispolgár életében, mert a kispolgár nem vezető, nem önálló, nem mozog tudományos körökben.

Mindegyik jelenséget a középosztályhoz és a munkásosztályhoz képest lehet megérteni. Pl. a proli és a középosztálybeli is nagy értéknek tartja a családot, akárcsak a kispolgár, de ez pl. a középosztályt nem akadályozza meg abban, hogy a gyereket minél előbb elküldjék otthonról (pl. bentlakásos iskolában), hogy önálló legyen. A kispolgárnak viszont fontos, hogy mindenki együtt legyen. A kispolgárok nagyon szeretik a többgenerációs házakat. Barátság: a munkásosztályban a barátságok közt sok olyan van, mint a kispolgárnál (barátok, akikkel lehet egy jót inni stb.), de szintén nagyon sok van, akikkel a kölcsönös segítségnyújtás köt össze. A prolik nagy támogató hálózatokat szoktak kiépíteni egymás között, és a szomszédok is gyakran segítik egymást. Proliknál gyakrabban lehet olyat tapasztalni, hogy bemész a házba, és valamelyik szobában éppen be van költözve egy család pár hétre (amíg munkát keresnek ebben a városban, stb.). Vagy éppen átjött a szomszéd valami szerszámért stb. Ehhez a nyüzsgéshez képest van nagy nyugalom egy kispolgári házban. A középosztálynál már megint más a helyzet, ti. a középosztálybeliek, főleg a felső középo., nagyon sok laza kapcsolatot épít ki. Pl. professzionális kapcsolatokat. Konferencián megismernek pár tucat embert, aztán a következő konferencián megint pár tucatot. Őket számon tartják, és évente 1-2-szer igyekeznek találkozni. Egy felső-középosztálybeli családnál kb. minden hétvége be van táblázva: van, amikor X. nagybácsi jön Melbourne-ből a családjával, következő hétvégén Kovács úr, a volt jakartai konzul jön a két haverjával, utána viszont a német kollégák jönnek át. És így megy ez hétről hétre. Aki ugyanis vezető vagy tudós, annak szintén óriási hálózatot kell fenntartania, csak más célokból, mint a proliknak. Ott nem az a cél, hogy segítsünk egymásnak disznót vágni, hanem az, hogy segítsünk egymásnak elhelyezni egy publikációt. A kispolgárnak nem ennyire célszerűek a kapcsolatai. Ez persze a kispolgár ezer jellemzője közül csak az egyik.

"80as évek punkzenekarai nagyon ellene voltak,és nagyon lenézték 'ugy élsz mint egy kispolgár' ..ez miért lehetett?"

Ezt ők úgy értették, hogy kispolgár = aki iskolába jár, aztán elhelyezkedik egy munkahelyen, rendezett életet él, átlagos. Tehát a normális ember.

Úgy gondolták az ifjúsági szubkultúrák, tehát először pl. a hippik, később pedig a punkok, hogy ez így unalmas, az egyéniség eltűnik, a spontaneitás elhal. Az ember akkor "él igazán", ha "önmaga", és nem előregyártott minták szerint éli az életét.

Ez nem új gondolat, már a 19. század eleji romantikus irodalomnak is témája, sőt, utalás szinten még régebbi téma.

Emellett volt egy ideológiai elképzelés is. A középosztály értékei: takarékoskodás, javak felhalmozása, üzletek kibővítése, folyamatos törekvés felfelé a társadalmi ranglétrán. (A szocializmusban elvileg megszűnt a középosztály, maradvány a kispolgári szemlélet, ahol a felfelé törekvést az ügyeskedés, a háztájin/fusiban gürcölés jelenti). A hippik, később rockerek, aztán punkok ezeket az értékeket vetették el, azt állították, hogy a társadalmi státusznál vagy a pénznél vannak "igazibb" értékek, és inkább azokat kellene kultiválni. Mondjuk a hippik a szabad szerelmet meg a drogmámort és a megvilágosodást javasolták, a punkok pedig az agresszív ösztönök kiélésével lázadtak. Vagy ott volt a 70-es, 80-as évek jellegzetes figurája, a részeges, szakadt értelmiségi típusa Közép-Európában: ő is elvileg az "igazi értékek" után koslatott a pénz és a társadalmi pozíció helyett.

A "kispolgár" önmagában valóban nem pejoratív szó, eredetileg voltak ellenben a nyárspolgárok; sokan a "kispolgár"-t abban az értelemben használják, mint amit eredetileg a nyárspolgár jelentett.