Hogy van a köszönöm dolog?

Valamelyik nap jött haza apám(64 éves) a közértből,és elcsúszott.Kicsit piás volt,és nem bírt felkelni.Aki előtt elesett,az vette észre,és hazahozta.Egyszer csak bejöttek,de én nem tudtam semmit,azt hittem valamelyik haverja az.Azzal kezdte a hapsi,hogy rám ripakodott,hogy nem kéne a papát elengedni egyedül.Rákérdeztem,miért,akkor mondta mi van.De ő azt nem tudja,hogy apámnak ez az egyetlen szórakozása.Ettől érzi hasznosnak magát,ha nem engedném neki,már meg is halt volna szinte biztosan.Soha nem volt semmi baj,legalább tíz éve nem volt már részeg.Apu mondta,neki,hogy köszönöm.Én őt kérdezgettem,vele voltam elfoglalva.Nagyon meg voltam lepődve és ijedve.Erre a hapsi odanyögte,hogy legalább azt mondhatnád,hogy köszönöm.Apu mondta,hogy már mondta,erre azt válaszolta,hogy nem te,hanem ennek az embernek mondom(cinikusan).Én nem válaszoltam semmit,egyrészt a meglepődöttségtől,másrészt meg parancsra nagyon nehezen mondja ki az ember,hogy köszönöm.Az egész úgy jött le,hogy én nem szeretem az apámat,csak kihasználom,meg hogy nem vagyok hálás.Pedig ennek épp az ellenkezője a valóság.A pasi elment dúlva-fúlva,hogy ha neki ilyen fia lenne,agyonverné.Gondoltam később elmegyek,megbeszélem vele,de gondoltam utólag már nem jó,és lehet,hogy össze is balhézunk.Én is segítettem már így másnak nem is egyszer,még a csöves,részeg cigánynak is,és nem a köszönömért tettem,hanem azért mert ember vagyok.De ez az eset óta esz a fene.Szerinted?