Egy lúzer vagyok és állandóan mindig, mindenben melléfogok. Erőltessem még egy kicsit, vagy nyírjam ki magam?
Komolyan a tököm tele van magammal. Nem értek egyszerűen az élethez. Amit el lehet rontani, azt elrontom, nagyon esetlen vagyok. 18 éves vagyok, életemben nem volt még csajom, olyan szinten vagyok ezen a téren, mint egy 12 éves. Állandóan babusgattak, a felnőtt világ semmiféle követelményét nem tudom teljesíteni. Iskolában rendszeresen leégetem magam, mikor mivel. Idiótán viselkedek, másokat utánozva (amit nem tudatosan csinálok), már rögtön a gólyatáborban kiröhögtettem magam, és ez nagyjából azóta is tart. Ez a "nagyon akarja és nagyon nem megy neki"-effektus. Bármilyen társaságba kerülök, nem találom a helyem. Nem találom fel magam.
Konkrétan most ez azért jutott eszembe, mert olvastam egy másik kérdést, amit egy szűz fiú írt ki. 18 évesen már ezt az egész dolgot egy picit későnek érzem. Most lehet, hogy azt gondolod, hogy "hagyjuk már, még csak 18 vagy, ott van a tojáshéj a seggeden". Szerintem ez csak részben igaz. Azért az, hogy valakinek egyáltalán SEMMILYEN tapasztalata ne legyen csajjal, az nem természetes. Mondhatnám elég égő pl. a tesóm előtt. Azzal sem áltatom magam, hogy vonzó lennék, mert egy kis vakarcs vagyok. Most az jutott eszembe, hogy ha valami csoda folytán lenne csajom, akkor se tudnám, hogy hogyan csókoljam meg, vagy tegyem boldoggá az ágyban, mert ebben sincs semmi tapasztalatom. Elegem van, hogy az esetlenségem az arcomra van írva, ilyen 14 éves csajok simán kiröhögnek, hogy a korombeliekről már ne is beszéljek.
Ha most valahogyan a jövőbe nézhetnék, és azt látnám, hogy egy nagy semmit értem el az életben, talán azonnal megölném magam. A mai világban az ilyenek, mint én nem versenyképesek.
Vélemény?
Pszichológusnál már voltam többnél is. Talán csak én nem voltam elég kitartó, de igazából nem sok olyat kaptam, amire magamtól nem tudtam volna. Őszichiáterhez még nem volt szerencsém, de őszinte leszek: gáznak tartom, hogy úgy kérjek segítséget, hogy ennyit elkérnek érte. Ha magamtól nem tudom megoldani, úgyis tökmindegy, nem?
"A te korodban szerintem egyáltalán nem a csajozásnak kellene az első helyen állnia."
Jó, persze ott van a tanulás. De azért legyünk már reálisak, nem 10 éves vagyok... szerinted nem normális, hogy 16-től fölfelé egy jó darabig egy egészséges fiúnak állandóan a csajokon jár az esze? Ennek így kell lennie.
Tudom, hogy nem tűnik ez olyan borzasztó nagy problémának, de higgyétek el, komoly dologról van szó. 13 évesen még vidám kiskölyök voltam, mindenki nagy jövőt jósolt nekem. Most egy depressziós hülye vagyok, lassan már a barátaimat se érdeklem. (Nem, velük nem beszélek ilyenekről.). Aztán például rendszeresen megtörtént, hogy kinéztem egy jó lányt, akinél "bevetettem magam". Gyakorlatilag minden esetben leégtem, egy másik gyerek meg a szemem láttára vitte el. A csaj(ok) valszeg azóta sem tudja(ják), milyen szar ez nekem.
Van bennem valami, ami miatt nem tudok ÉLNI. Nem tudom, mi az, de az a tény, hogy már 3 éve itthon ücsörgök gyakorlatilag. Egyébként oké, hogy ha minden gondom ez lenne, fejleszthetném magam, csak az a kérdés: miért van rá egyáltalán szükségem? Van, aki egész életében semmit nem tesz érte, mégis mindenki imádja. Én meg azért kaparásszak, hogy pusztán ne nézzenek hülyének?
válasza:figyelj apám, te egy marha értelmes gyereknek tűnsz, pláne ha a kortársaihoz mérlek :P
egy valag hapsit ismerek, akinek kb az érettségiig annyi köze volt a nőkhöz, h megkérdezte tőlük, mi volt feladva töriből.
aztán egyetemre mentek, és tök normális csajokat szedtek össze. na nem mondom, h bombázók, de nem is azokra kell hajtani. értelmes lányok, akik megbecsülik a normális fiúkat.
ha nem ezen kattogna az agyad, h te még életedben nem láttál nőt közelről, akkor nem sütne rólad ez a szorongás már messziről :P
volt olyan oszitársam is, aki igaz, h minden bulin más csajjal smárolt, de életében nem jutott tovább. pedig mi azt hittük, h megvolt neki a fél város.
aztán összejött az egyik lánnyal az osztályból, akinek bevallotta, h mi a dörgés. látod, ő jól adta elő magát, el is hittük róla, h mekkora kan. :D (egyébként ezzel a lánnyal avatódott be a férfiúi létbe, és már 4 éve együtt vannak)
nem tudom, hogy az önbizalomhiányon kívül milyen külső illetve belső hibáid vannak, de sok dologból áll össze a bénaság. tudod, vannak olyan nők, akik a mulya pasikat csípik :P szóval mi még a gond? te hogy látod?
"...mi még a gond?"
Hogy mi még a gond? Hát jó, te kérdezted! :D
Ezt most jó hosszú lenne ide leírni, ezért most egy csúnya dolgot fogok csinálni: belinkelem egy másik kérdésemet, amiben sokkal részletesebben írtam magamról. (Nem tudom, hogy ez mennyire etikus, ha jól emlékszem az oldal szabályzata szerint nem túlzottan. Ezért ezt elsősorban Neked írom, még mindig az alapkérdés a lényeg.)
Na itt van: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__nepszokas..
Remélem lesz türelemed végigolvasni. És bocsi egyébként, hogy ezzel a módszerrel élek, de sokkal egyszerűbb így válaszolni a kérdésedre.
válasza: válasza:Bár a másik kérdésedet nem olvastam el, de azok alapján amit ennél a kérdésnél irtál, irhattam volna én is. :(
19/F
válasza: válasza:Az öngyilkosság az önkritika legőszintébb formája, ugyanakkor társadalmunkban nem, vagy csak kevéssé elfogadott dolog. Valószínűnek tartom, hogy akadnak a környezetedben néhányan, akiknek hiányoznál. Az öngyilkossággal nekik okoznál komoly pszichés terhelést.
Javaslom, hogy olvasd el Coelho 'Veronika meg akar halni' című könyvét! Tölts kicsit több időt a szabadban! A friss levegő 'kitisztítja a fejed'
Csajozás kapcsán gondolkodj el azon, hogy a kőbaltás ember nem borotválkozott, nem használt dezodort, gyakran véres, izzadt, koszos és büdös volt, nem volt igazán okos, és igazán udvarias se, mégis volt nője. Javaslom, hogy keress olyan lányokat, akiket a környezetük ugyanúgy kiröhög, lesajnál, mint téged... keress csúnyácska, visszahúzódó, esetlen csajokat! Ha sikerül őket kicsit megpuhítani, akkor a lelküket kiteszik érted, egy kis gyengédségért, szeretetért bármilyen disznóságra képesek az ágyban, és ragaszkodó természetüek. Ismertem néhány olyan embert, akik 13-15 éves korukban keféltek, mint a nyulak, 25 évesen már a gruppent is unták, túl voltak néhány perverz élményen, amit görcsösen titkoltak a környezetük előtt, és lázasan keresték, hogy mivel lehetne feldobni kicsit a szexuális életüket.
Persze ez sem törvényszerű, de valahogy azt látom, hogy akik kicsit később kezdik, azok felnőtt korban kiegyensúlyozottab harmonikusabb szexuális életet élnek, mint a kapkodó tinikorú lepedővirtúózok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!