Élni és élni hagyni, de hol a határ?

Én abszolút az élni és élni hagyni elvet vallom. De ez esetemben azt jelenti, hogy azért igyekszem úgy létezni, hogy másokat ne zavarjak indokolatlanul. Például bevásárlásnál úgy teszem le a bevásárlókocsit, hogy ne blokkoljam az áthaladást, az autómmal úgy parkolok, hogy ne akadályozzam a közlekedést, otthon főleg éjszaka igyekszem olyan szinten tartani a hangerőt, hogy másokat ne zavarjak.

Persze vannak kivételek, pl amikor a heti bevásárlás a kocsiban van megállok tilosban a házelőtt röviden, de amint kipakoltam megyek is rendesen leparkolni.

Cserébe nem szoktam beleszólni abba se, amit mások csinálnak.

Viszont mostanában egyre több olyan emberrel találkozom, aki magasról tesz a többiekre: éjfélkor úgy bömböl nála a zene, hogy két lakással odébb remeg a fal, napi szinten úgy parkol a ház előtt, hogy akadályozza a gyalogos közlekedést vagy pl a boltban betolja a kocsit a tejeshűtő elé, majd 10 percig válogat, fittyet hányva a rá váró tömegre.

És amikor valaki valami ilyet szóvátesz a közösségi médiában, akkor rendszeresen megkapja, hogy hagyja békében élni az embereket.

Én viszont kezdem azt érezni, hogy azzal, hogy az ilyeneket mindenki elnézi, az emberek egyre jobban tesznek a többi emberre és ez hosszú távon frusztrációt okoz a többiekben.

Mi a helyes viselkedés ilyenkor?