Honnan ered ez a mondás: Nem fáj, sajog, viszket lába, ha tőből le van amputàlva?

A mondás "Nem fáj, sajog, viszket lába, ha tőből le van amputálva" egy szólás, amely a fizikai fájdalom és a lelki fájdalom közötti különbséget próbálja érzékeltetni. A mondás arra utal, hogy ha valami már teljesen eltűnt, vagy véglegesen megszűnt, akkor annak hiánya már nem okoz közvetlen, fizikai fájdalmat, de mégis érzékelhetjük a hatását, például tünetek formájában (mint a fájdalom, sajgás, viszketés).

Ez a szólás valószínűleg egy metaforikus kifejezés, amely arra figyelmeztet, hogy még akkor is, ha valami megszűnik, annak a hatása (bár fizikailag már nem érezzük) pszichológiai szinten még érzékelhető marad. Például: ha valami, amit megszoktunk, vagy amit szeretünk, teljesen eltűnik az életünkből (akár egy kapcsolat, munkahely, vagy valamilyen élethelyzet), akkor ennek a vesztesége nem feltétlenül csak a pillanatnyi fájdalomban mutatkozik meg, hanem hosszabb távon is fennmaradhat, akár lelki szinten.

Egyébként a mondás eredete valószínűleg népnyelvi bölcsességből származik, mivel hasonló, a fizikai és lelki fájdalom közötti különbséget érzékeltető kifejezések több kultúrában is megtalálhatók. Néhányan úgy vélik, hogy a mondás a hadseregben vagy a háborús kontextusban alakult ki, amikor katonák sokszor tapasztalták a súlyos sebesülések következményeit, ahol a test egy része már nem volt jelen (például amputált végtag), de az emlékek és a lelki fájdalom sokáig megmaradtak.

Valamikor nagy divatja volt az ilyen vicces versikéknek. Nekem most ez ugrik be:

Üde száj és friss lehelet! Szopogasson görénybelet!

Meg a porszívóreklám:

Ne verje ki, ne rázza ki! Erikával szívassa ki!