"csókolom a kezét" így köszöntek nekem. Extra udvarias akart lenni a férfi? Miért nem ezt mondta: Kezicsókolom

Kötelező ugyanúgy köszönni minden nap?

Pl. tegezésnél is néha szia, néha helló.

Nincs jelentősége.

Vagy mire gondolsz? Szerelmes beléd, mert ma máshogy köszönt?

Különösen Magyarországon (a magyar nyelvben) a köszönésnek, megszólításnak számos formája van, amely nem csak egyes tájaktól, hanem generációktól is függenek. Sőt, egy adott kultúrkörön belül is különbözhet az egyes emberek szokása. Emiatt nem akadhatnánk ki, ám napjainkban egyre gyakoribb, hogy valamit a saját szokásaink szerint ítélünk meg és a többit elutasítjuk, vagy furcsának találjuk. Bármilyen hihetetlennek tűnik is ez, de kapcsolatban áll az életszínvonallal! Aki jólétben él, kényelemmel veszi körül magát, élvezeti cikkeket fogyaszt, az előbb utóbb (általában évek folyamán) észrevétlenül átalakul, és egyre érzékenyebbé válik bizonyos dolgokra (ez egy állatvilágból örökölt, biológiai változás). Így lehet ez pl. az, hogy nem mindegy neki, hogy köszönnek. Régi - csak nem elemzett - jelenség ez. Ez okozta a fényűző királyi udvarokban a szigorú udvari rend kialakulását, hogy a szabályokat betartva, és azokra hivatkozva ne legyen sértődés. Nem véletlen, hogy a közéletbe való beszivárgását "udvariasságnak" nevezzük.

Napjainkban az udvariasság sok körökben elhalt, és az érzékenyebbek bunkóságnak látják. De a szokások elfeledésével is, egyesek udvarias viselkedését is szokatlannak, idegenszerűnek vélhetjük. Köszönhetjük ezt annak a már több mint fél évszázados korszellemnek, amely igyekezett megvalósítani a "múltat végképp eltöröljük" szellemiséget (lásd. Internacionálé szövege).

A múltban is effajta érzékennyé válás, fokozatosan háborús hangulatot idézett elő.