Többen vagyunk egy társaságban és aki mesél az sosem néz rám illetve a szemembe. Mintha ott sem lennék?

Vagy lesz@rnak es igy jelzik neked... szoval kikozosites is lehet az oka... vagy... szocialis szorongok es nem mernek masok szemebe nezni.

Mert aki mesél, az általában nem néz más valaki szemébe - nem csak a tiédbe nem, hanem másokéba sem.

Lehet, hogy kancsi vagy. Aki rád néz, az szédülni kezd.

#3 Akkor is beszéd közben is azért pillanatokra rá-rápillant az ember a másikra... ha nem, akkor az már a normálistól testbeszédbeli eltérést jelent.

Vannak olyan emberek akik nehezebben teremtenek kontaktust. Ezen nem a szem kontaktust hanem az érzelmi kontaktust értem. Szerintem az olyan emberek nem tudják, hogy a szemükkel is tudnak kapcsolatot tartani, folytatni, provokálni. Náluk a szem nem más mint látószerv. Míg a kommunikatívabbaknál kontaktus teremtő eszköz. Az emberek mind autisták, én is. Abban különbözünk, hogy mennyire. Van aki csak iciri picirit , és vannak asperger-szindrómásak és van még erőteljesebb fokozat is. Például az autizmus a szemkontaktus kerülésében is megnyilvánul.

#7 Ez igaz, de nem csak autizmusban... nekem PTSD-s depressziómban jött elő, egy toxikus kapcsolat óta. Korábban nem volt gondom a szemkontaktussal. :/