Miért nagy divat úgy beszélni, hogy mondat végén felviszik a hangsúlyt? Iskolában ezt hibának számított (régen jártam), éneklésnek nevezték a tanárok. A pontnál lefelé vittük a hangsúlyt. Miért terjedt el az ellenkezője?

Egy beszélgetős műsorban azzal indokolták a szokás kialakulását,

hogy az illető magánál akarja tartani a szót, és a felemelt hangsúllyal mintegy jelzi,

hogy még nem fejezte be a mondandóját.

Aztán megszokja, rögzül és már mindig így beszél.

Ma már sem tanár, sem szülő, senki nem szól rá a gyerekre, felnőttre, mert minek???

Nem figyelnek arra sem, mit mond az illető, az végképpen nem, hogyan beszél, ejt-e hibát.

Lényeg az angoltudás, magyarul már meg sem kell tanulni, ott nincs követelmény.

Se szövegértés, sem érthető beszéd, olvasás!

Lassan már ciki magyarul tudni... csak még konkrétan nem mondták ki ezt.

De évtizedek óta látható, mennyire kritikán aluli bárminek az oktatása,

ami a magyarokkal, magyar nyelvvel kapcsolatos. Az anyaországban előbb hal ki a szép magyar beszéd, mint pl. Erdélyben

Régen leginkább óvodásoktól lehetett hallani.

Most meg már nem javítják ki őket a tanárok, és így maradnak.

Felnőttek esetében én legtöbbet budapestiektől hallom (főleg fiatalok, főleg nők). Ott vannak olyan alacsonyabb színvonalú rétegek is, akik egymás közt így beszélnek, és ezért nem tűnik fel nekik.