A magyarok kb 300 éve is ilyen kötekedő mentalitásúak voltak?

Míg nem volt internet, legfeljebb a szűk környezetedről volt egyáltalán tudomásod. Nem tudtál bárki életébe belekötni, de nem is merted volna a másik elé állni és a szemébe mondani, ha bajod van. Sem azt lapozgatni a nap bármelyik percében, hogy épp ki mit csinál, gondol, hogy aztán te is véleményezhesd.

Ehhez 30 évet sem kell visszamenni, nemhogy háromszázat.

Fene tudja.

De nem volt a magyar soha egy értelmes nép.

A többség olyan sötét mint az éjszaka.

Főleg az idősebb generáció

3-as vagyok.

Igen pontosan.

Itt gyakorin is látni ezt.

Olyan egysejtűek mint a 4-es.

A 3-asnak teljesen igaza van, hiába pontozzák le. A magyarok sosem az eszükről voltak híresek, viszont nagyképűsködni, megsértődni és pofázni nagyon tudnak.

Ez mondjuk azon is látszik, hogy a fidesz 13 éve milyen jól tudja könnyen hülyíteni az embereket, meg hogy a magyarok többsége képtelen normálisan kinézni vagy megszólalni angolul, a többit ne is említsük.

És abban is igaza van, hogy bizony az 50 feletti a legsötétebb generáció…99%-uk proli. Nem találkoztam még sehol olyan generációval, aki ennyire túlbecsülte volna a saját képességeit, mint a magyar 50 feletti generáció: szidják a fiatalokat, de egyszerűek, mint a szög, tájékozatlanok, lepukkantak.

Mostanában meg azért tapasztalhatsz több kötekedést, mert egyrészt sokkal frusztráltabbak az emberek, aztán a fidesz is az egyszerű embereknek adott önbizalmat. Vidéken élek, és jóval többen kötöttek belém, mint 5-10 éve, akkora szája lett a proliknak, hogy hihetetlen.

Nem tudom, mit értesz kötekedő mentalitáson.

Az biztos, hogy a történelmi leírások szerint is nagyon "öntudatosak" voltak, vagyis, nem a "beszéljük meg" volt a jelszavuk, hanem a "mindenki más hülye, de én majd jól megmondom nekik".

A 18. sz.-ban volt egy ilyen elterjedt közmondás a földbirtokosok közt:

"Német jobbágy - pénzes zacskó. Tót jobbágy - túrós zacskó. Magyar jobbágy - perlő társ (mai szóval: peres fél)."

Vagyis, akinek német jobbágyai voltak, azok sok pénzt hoztak neki. A tót jobbágyok sok ételféleséget termeltek. A magyarok viszont csak a kibúvókat keresték a munka alól, és - amikor már lehetett - állandóan beperelték a földesuraikat, hogy túl sokat követelnek tőlük.

Illyés Gyula a 20. sz. elején pusztán (uradalmi tanyán) gyerekeskedett, és ő írt róla, hogy próbálták magukat kihúzni a munka alól az emberek. Pl. akkoriban ökrös szekereket használtak, és az ökröket betanításkor direkt arra trenírozták, hogy lassan haladjanak. (Egy gyerek ment mellettük vesszővel, és amelyik gyorsabban akart húzni, annak ütötte az orrát.) Mert ameddig a szekér haladt, addig az embernek nem kellett dolgozni. Csak ha megérkezett, akkor kellett fel- és lepakolni.