Mit lehet mondani, ha a barátaim soha nem kérdezik meg, hogy én hogy vagyok?
Általában én kezdeményezek találkozásokat, telefonbeszélgetést, ha egyáltalán. Szinte mindig azon kapom magam, hogy már 45 perc eltelt, és csak a másik fél beszélt magáról, és egyetlen kérdést nem tesznek fel nekem, még olyat se, hogy mit gondolok arról, amiket ők mondanak.
Most lehet, hogy ez h...e kérdésnek tűnik normális életű embereknek, de ha belegondoltok, tényleg, mit lehet mondani, amitől nem én vagyok a furcsa, vagy rosszfej, vagy passzív-agresszív?
Á, nekem meg még a családom sem kérdezi meg!
Egyébként te hívod őket, nem ők hívtak, mivel nyilván nem érdekled őket, tehát nem is értem, hogy hogy nem veszed a lapot. Ha érdekelnéd őket, megkérdeznék.
1: Ha valami bajod van úgyis elmondod.
2: A qtyát se érdekli, hogy mi bajod. Van sajátjuk.
Nem kellene keresned a kapcsolatot ezekkel az emberekkel. Láthatóan nem érdekled őket.
Olyan is van, persze, hogy valaki nagyon szereti a saját hangját hallani, és nem kapcsol, de hát hogy mindig így van... Az már jelent valamit.
Azokkal kellene inkább foglalkoznod, akik még valamennyire törődnek veled, nem?
Amúgy inkább mondd meg nekik őszintén, hogy mit gondolsz és érzel a jelenlegi kapcsolatotokról (mindenképpen személyesen), minthogy magadba fojtsd vagy így feleslegesen teperj értük.
Ha továbbra sem akarnak jobban törődni veled, akkor hagyd ott őket. Nem érdemelnek meg.
@#1 Ha ez nem vicc, akkor valahol tök kedves. Nem vagyok jól, egyáltalán nem, de nem szeretnék anonimként se felismerhető lenni, ezért bővebben nem megy.
@#3 Gondolom, te máskor jó voltál neki lelki szemetesládaként, de ha tudja, hogy most neked kéne szuport, akkor eltűnik. Általában így működik.
@#6-7 Ezzel könnyű dobálózni, de kíváncsi vagyok, ha ti lennétek olyan helyzetben, hogy már elfogytak, akik nem teljesen sz...ják le a fejeteket, akkor nem próbálkoznátok-e az ilyen "talán-emberekkel". (Akik nem rossz fejek, és akiknél benne van a pakliban, hogy "csak" nem veszik ezt a hiányosságukat észre. Mert pl. ha elébe megyek a dolgoknak, szívesen meghallgatnak, beszélgetnek az én életemről is. De proaktívan nem. Fel vagyok készülve a teljes elmagányosodásra, ha sehogy se megy, de azért annyit lássunk be, hogy az elég kemény dolog.
Kedves Kérdező!
Úgy gondolom, egyoldalúak az általad ecsetelt kapcsolatok, az ilyeneket hosszabb távon nem lehet fenntartani. Annyit mondhatok, ezzel nem vagy egyedül, sokan mások is járnak így, akaratlanul. Igazság szerint a világ gyorsuló menete is említésre méltó az ilyen helyzetek kialakulásában, lefojtva az emberek egymásra való figyelmességének az idejét. Talán a gyorsuló, modern világ általános népbetegsége is ez, és egyre többen vállnak magányossá már most is, ill. az egy-két igazi barátság kialakítása is irgalmatlan nehéz.
Kívánom azért Neked, hogy legalább egy-két igazi barátság sikerüljön, és a sorsod úgy alakuljon ahogy szeretnéd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!