Ki hogyan számol el a lelkiismeretével, mikor "szépségápolás" címszó alatt mérhetetlen mennyiségű műanyag szemetet generál a bolygónak?

Civilizált világban élünk. Ez a kiindulópont. Étkezés még oké. Az embernek életben kell maradnia a civilizációban is, így néha kénytelen műanyag csomagolású ételt vásárolni. Persze, ezt is meg lehet oldani máshogy, de ebbe most nem kötök bele. Inni lehet csapról is, tehát az se generál műanyag szemetet. Még nagyon nagy jóindulattal a tisztálkodószerek is beleférnek, de azok már neccesen, hiszen nem a túlélést szolgálják. Viszont a szépségápolási cikkek, na azok már nettó az emberiség elmebaja. Évmilliók alatt sem bomló anyagok garmadáját szórjuk a bolygóra. Előállításukkal, fuvarozásukkal mérhetetlen károk keletkeznek. Szipolyozzuk, zsigereljük ilyen idióta dolog miatt szerencsétlen bolygót. Feláldozzuk a jövőt pillanatnyi villogásért. Ki, és hogyan tud ezzel elszámolni? Ki mit érez akkor, mikor leemel a polcról egy műanyag szépségápolási cikket? Ilyenkor végigpörög bárki agya is azon, hogy "na ez se fog lebomlani még a nap robbanásakor se"? Érdekel bárkit is a jövő, vagy mindenki úgy van vele, hogy "nem érdekel, mindenki bek@phatja aki, aki utánam születik, csak az illúzió a fontos, amit magamról kreálok ezekkel a szerekkel. Különben is, mindenki ezt csinálja, ez az élet!" Utána vágókép, a kétségbeesett jegesmedve ott fuldoklik jégtábla híján. Ki hogyan számol el ezzel fejben?