Ha bemész valahova és köszönsz, de valaki nem köszön vissza, miért csinálja?

Épp lusta és köszöntött más már onnan.

Vagy utál

Én az ilyeneket bunkónak könyvelem el. Lehet az is hogy nem hallotta vagy belemerült valamibe és minden külvilági dolgot kizárt magából és azért, de ha később kapcsolt és odaköszönt azt elfogadom.

Én nem görcsölök ezen ha valaki nem köszön vissza, azt elkönyvelem bunkóságnak és nem foglalkozok vele.

Ha nincs más kapocs köztünk, mint az, hogy egy kurzusra járunk, de nincs csoportmunka stb., akkor én nem köszönök vissza.

Nem bírom ezeket a felesleges köszöngetéseket, mintha ismernénk egymást, de valójában nem és nem is fogjuk...

Nekem sokszor van (volt) olyan, hogy el voltam mélyedve az óra előtti házifeladat-másolásban, annyira, hogy jó barátom megállt előttem, köszönt nekem, én meg felnéztem rá, és nem köszöntem vissza neki, iogazából nem is hallottam, hogy köszönt. Csak a matek egyenletek voltak a szemem előtt, vagy épp a kémia képletek, a külvilág gyakran megszűnt számomra a másolás alatt.

Ez a mai napig így van, ha valamiben nagyon elmélyedek, valamin nagyon elgondolkodom, akkor a szemeim csak néznek, nem látnak, vagy legalábbis nem azt, amire néznek. Kell neki egy-két másodperc, mire visszarázódom a valós világba, ha ilyenkor megzavarnak.