Mikor mondhatom magamról, hogy képviselem Magyarországot?

tömören összefoglalva,legszebben megírva ekkor:

Sík Sándor a magyarságról:

„Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. […] még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.”

Bizonyos értelemben mondhatod, de vigyázz, hogy ezt csak a megfelelő összefüggésben mondd ki, és még úgy se hangoztasd gyakran! Önteltségnek tűnhet, és lejárathatod vele magad (és az országot is).

De ne érts félre, szerintem jó, ha ezzel a tudattal tartózkodsz külföldön, és a viselkedéseddel, megnyilvánulásaiddal a jó értelemben véve képviselni akarod az országot!

Egyet értek az utolsóval. Ha a viselkedésed olyan, akkor szépen megállapítás, hogy "na, a magyarok aztán...", de ha jó benyomást keltesz, akkor az marad meg, mert az emberek általánosítanak. Tehát te olyan vagy, mint minden magyar és minden magyar olyan, mint te. Te kedves vagy, tehát a magyarok kedvesek.

Persze ha többen mentek, akkor nem egyedül te határozod meg a képet.