Akarsz valamit valakitől, felhívod, nem veszi fel. Később visszahív. Ilyenkor úgy illik, hogy kinyomod és visszahívod, hogy ne menjen a pénze, hisz te akarsz valamit. Mennyire bevett szokás? Elvárás?

Ilyenkor én mindig felajánlom, hogy visszahívom, mert lenne néhány kérdésem, és általában élnek is vele.

Ha tőlem kérdezne valaki ilyet, valószínűleg azt mondanám, hogy ugyan már, mond csak, nem kell visszahívni, viszont ha már 20 perce mondaná a magáét, zavarna.

Én soha nem csinálom így, megpróbálom 2-3x felhívni, aztán ha nem veszi fel, megvárom, hogy visszahívjon. Látja, hogy többször hívtam, nem mondhatja, hogy elvárom, hogy az ő pénze fogyjon.

Viszont, ha nekem volt nem fogadott hívásom, akkor én is mindig visszahívom az illetőt, soha nem várom el, hogy kinyomja.

Ha én akarok valakivel beszélni, azt többször hívom. Ha azután sem veszi fel a telefont, akkor várok, hogy visszahív. Amikor végre visszahív, elutasítom a hívást, de azonnal hívom is. Szerinte úgy fair, ha az fizet, aki eredetileg kezdeményezte volna a beszélgetést, aki akar valamit.

A baráti körömben ez működik is. Max., ha valamelyikünknek éppen nincs annyi összeg a kártyáján, hogy beszélhessünk, csak megcsörgetni tud, akkor persze van kivétel. De ezzel nem szokásunk visszaélni...