Ti is úgy érzitek, hogy az együttérzés, mint érzés kihalóban van a világban? Nem képzeljük el mit érezhet az, mit gondolhat, aki szerencsétlenebb sorsú, csak esetleg elmegyünk melletük?

A viselkedés egyfelől tanult cselekvés, másfelől alapvetően függ a környezettől. Az ugyanis egyfajta alkalmazkodás, ez a z élet alapvető feltétele.

Az együttérzés nincs kihalóban, mindössze - különösen Magyarországon - erős ösztönzést kap a gyűlölet, ellenségkép, és a tömegek ösztönösen alkalmazkodnak ehhez. Az együttérzés stabil környezetben virágzik, amikor a megélhetésért való cselekvéshez elég a rendelkezésre álló idő kisebb része. Ha a megélhetésért gyakran nem is elég a rendelkezésre álló idő, akkor erős versenyhelyzet van, mai gátolja az együttérzést (hátrányt eredményezhet).

Tehát az együttérzés fokozásának módszere abban rejlik, hogy igazságos és erős gazdaság létrehozásában legyünk érdekeltek, és lépjünk fel az ezt gátlók ellen, bárkik is azok.

Ahogy a 8as is írja, Magyarországon folyamatosan megy a gyűlöletkeltés: a migránsok, a cigányok, az ellenzékiek, a fideszesek, a hajléktalanok, a budapestiek, a vidékiek, stb. ellen. Plusz sokan a nminimálbérből vagy alacsony fizetésből tengődnek és úgy gondolják, hogy nekik se segítenek, ők miért segítsenek másokon.

Magyarországon egyébként sincs hagyománya az önkéntességnek. Más országokban még az önéletrajzba is beleírják, ott egy előny ha látják, hogy segítettél másokon, hogy dolgoztál, és rengeteg lehetőség van önkéntesként dolgozni. Nálunk a munkaadókat nem igazán érdekli, évente egyszer a multik kivezénylik a dolgozókat óvodát festeni, vagy valami helyi szervezetnek, intézménynek segíteni hogy elmondhassák ők milyen rendesek, de kb ennyi.

Szerencsére nálunk is egyre több a lehetőség önkénteskedni, de messze vagyunk még nyugattól (ebben is).