Honnan származik a "molnár" szó?

A molnár mesterség az étkezésünkhöz szükséges magvak – kézi vagy természetes forrású erővel, újabban villanyárammal hajtott motorok segítségével történő – összezúzását, vagyis őrlését végzi az erre a célra szolgáló külön épületben, a malomban.

Ha felütjük a magyar telefonkönyvet, a különböző családnevek gyakoriságát illetően a Molnárt, a Kovács és a Szabó név mellett a mezőny legelején találjuk. Ez a gyakoriság az 1700-as, 1800-as évekbeli helyzetet idézi, mivel akkoriban volt olyan gyakori a molnár foglalkozás, mint amilyen gyakori ma a Molnár név.

Mjöllnir - a germán Thor isten kalapácsa (ami szintén alkalmas az őrlésre)

ezt csak azért mondtam, mert a szó gyöke a germánban is megvan, nem feltétlen kell a szlávokra visszavezetni mindent egyből (pl. az angol "mill" gyököt biztos hogy nem)

A Mjöllnirt ne keverd ide, utolsó, ha meg nem értesz a történeti nyelvészethez, akkor inkább ne válaszolj... Vagy nézd meg az indoeurópai nyelvek törzsfáját, meglepetéseket fog tartogatni számodra...

A magyar "molnár" szó a "mlinár" szláv szóból jön - ami egészen véletlenül molnárt jelent, nem Thor kalapácsának a nevéből. Abban nem tévedsz, hogy a Mjöllnir és a mlinár is ugyanarra az indoeurópai szógyökre megy vissza (*mln - minden őrléssel járó dolog), de ebben ki is fújt a rokonság. A magyarok a szlávoktól vették át a szót egy csomó, a letelepedett, földművelő életformához tartozó szóval együtt (kapa, borona, barázda, stb.)